Magyar Katolikus Lexikon > P > periratok


periratok (lat. acta iudicialia): A kánoni perben az írásbeliség elve érvényesül. Az Egyh. Törvénykv. előírása szerint ui. a perbeli cselekményeket (actus iudiciales) - mind azokat, amelyek az ügy érdemére vonatkoznak, vagyis az ügy cselekményeit (actus causae), mind pedig azokat, melyek az eljárás formájához tartoznak, vagyis az eljárás cselekményeit (actus processus) - írásba kell foglalni. A róluk készült iratokat együttesen ~nak szokás nevezni. Aszerint hogy milyen cselekményeket rögzítenek, lehetnek az ügy iratai (acta causae) v. az eljárás iratai (acta processus) (1472.k. 1.§). Ítélethozatalkor a bíró csak az iratokban szereplő tényeket tarthatja szem előtt (1608.k. 2.§, 1606.k.). - A ~ hitelesítése. A ~ minden lapját meg kell számozni, és hitelesítő jeggyel kell ellátni (1472.k. 2.§). Ez a hitelesítő jegy általában a jegyző ill. a bíróság bélyegzője. Azt az egyetemes jog nem írja elő, hogy ennek a hitelesítő jegynek a jegyző aláírásának kellene lennie. Az ettől különböző kérdés, hogy magukon a ~on a jegyző aláírásának kell szerepelnie (vö. 1437.k. 1.§). Az Esztergom-Bpi Érs. Főszentszéknél, de a Prímási Főszentszéknél is az a szokás, hogy az iratok hátoldalát ellátják a bíróság iktató bélyegzőjével, amire rávezetik az illető per sorszámát (pl. 17/1989 TM v. TP), a felek vezetéknevét az ügy jellegére való utalással (pl. Kiss-Nagy, null. matr.), majd az adott iratnak az ügyön belüli sorszámát. Ez utóbbit kategóriákra osztva végzik oly módon, hogy az I. csoportba a →peralapítás iratai (pl. I/1: keresetlevél), a II. csoportba a felek kihallgatásával kapcsolatos iratok, a III. csoportba a tanúkihallgatásokkal és egyéb bizonyítékokkal kapcsolatos iratok, a IV. csoportba a perközzététellel, a →perbezárással és az ítélet előkészítésével összefüggő iratok tartoznak. A római számokkal jelölt csoportokon belül az egyes okmányokat arab számok különböztetik meg. Más hazai egyh. bíróságoknál előfordul, hogy kategóriákra osztás nélkül folytatólagos arab számokkal látják el egy-egy ügy iratait. - Ha a ~ban a felek v. a tanúk aláírása szükséges, és a fél v. a tanú nem tudja v. nem akarja aláírni az iratot, ezt magába az iratba be kell jegyezni. Egyben a bírónak és a jegyzőnek tanúsítania kell, hogy a ~at szó szerint fölolvasták a félnek ill. a tanúnak, de az nem tudta v. nem akarta aláírni (1473.k.). - Fellebbezés esetén a ~nak egy, a jegyző által hitelesített példányát (másolatát) kell elküldeni a felsőbb bírósághoz (1474.k. 1.§). Világszerte sok bíróságnál szokás, így hazai szentszékeinknél is, hogy a ~ eredeti példányát küldik a fellebbviteli bírósághoz, s nem készítenek másolatot. Ebben az esetben a ~ elkallódásának elkerülésére különös gondot kell fordítani. - A ~at le is kell fordítani valamilyen, a felsőbb bíróság számára ismert nyelvre, ha nem ilyen nyelven készültek. Ennek során megfelelő óvintézkedéseket kell alkalmazni, hogy a fordítás biztosan hűséges legyen (1474.k. 2.§). A jog már nem kívánja meg, hogy a felterjesztésre kerülő ~at latinra fordítsák. A lat. nyelv elsőbbsége (vö. CIC 1917:1644.k. 2.§) már a Szentségi Kongr. 1936. VIII. 15-i normái szerint sem volt teljesen feltétlen, hiszen lehetőség nyílt arra, hogy az Ap. Szentszék bíróságaihoz latinul, olaszul v. franciául terjesszék fel a ~at (Art. 105.§ 2: AAS 28, 1936, 335). Ma még ezek a nyelvek sem szerepelnek kizárólagosan kötelezőként. Az Ap. Szentszékhez - nem csupán peres ügyben - igen gyakran terjesztenek ~at spanyolul, de nem ritkán angolul és portgálul, sőt olykor németül is. A fordítás költségeit a felek viselik, hacsak anyagi helyzetükre való tekintettel ingyenes jogvédelemben nem részesülnek. - A ~ kiadása. A magánszemélyek tulajdonában lévő okmányokat a per végeztével vissza kell származtatni, de meg kell tartani belőlük egy másolatot. A ~ról és az eljáráshoz beszerzett okmányokról sem a jegyzők, sem az →irodaigazgató nem adhatnak ki másolatot bírói megbízás nélkül (1475.k.). E.P.

Erdő 2003:723.