perbezárás: →jogi tény, mellyel a perben lezárul a bizonyítékok összegyűjtésének szakasza. - ~ra a bizonyítékok előterjesztésével kapcsolatos összes teendők végeztével kerül sor (1599.k. 1.§). Több módon történhet: a felek kijelentik, hogy más előterjesztenivalójuk nincs; a bírótól a bizonyítékok előterjesztésére kitűzött hasznos határidő letelik; a bíró kijelenti, hogy az ügyet eléggé ismeri (1599.k. 2.§). A ~ ezek valamelyikének megvalósulásával beáll (1599.k. 3.§), de ezt bírói határozattal hivatalosan is ki kell nyilvánítani. Ez a határozat nem okozza a ~t, hanem a megtörtént ~ megállapítását tartalmazza. A ~ szükséges mozzanat, olyannyira, hogy a →Rota Romana az ítélet érvénytelenségének okai között említi annak hiányát (vö. 1599.k. 1.§). - A ~ után: 1. Újabb bizonyítékok bevonása már csak bizonyos feltételekkel lehetséges, nevezetesen a bíró már szereplő v. más tanúkat csak akkor hívhat, és korábban nem kért bizonyítékokat csak akkor írhat elő, ha a. a felek magánérdekéről folyó perekben minden fél hozzájárul; b. nem pusztán magánérdekről folyó perekben a bíró a feleket meghallgatta, az új bizonyíték bevonását súlyos ok indokolja, s a csalás és a befolyásolás veszélye nem fenyeget; c. mindenfajta perben megengedhető az új bizonyíték bevonása, ha annak hiányában valószínű lenne a készülő ítélet nyilvánvaló igazságtalansága az 1645.k. 2.§ 1-3 sz. szerint (1600.k. 1.§). - 2. Harmadik személy nem kérvényezheti közbelépését az ügyben (1596.k. 2.§). - 3. A fél halála, hivatalvesztése v. állapotváltozása esetén a perfolyamat már nem függesztődik fel, hanem a bíró köteles az ügyet folytatni (1518.k.). E.P.

Erdő 2003:758.