Magyar Katolikus Lexikon > P > pünkösdi búcsú


pünkösdi búcsú, Csíksomlyó: a →pünkösd legnagyobb népi megünneplése. - A pünkösd napján tartott búcsú a János Zsigmond erdélyi fejed. fölött 1567: aratott győzelem emlékét őrzi. A fejed. ui. 1566: Csíkot is unitáriussá akarta tenni. Ezt először a ferencesek kitiltásával szerette volna megvalósítani, ők azonban nem hagyták el Csíkot. Ezért udvari orvosa, →Blandrata György tanácsára elhatározta, hogy erőszakot alkalmaz. Ezt megtudván a gyergyóalfalvi István pap a falvak népét arra buzdította, hogy menjenek Csíksomlyóra, s kérjék a Szentlelket és a Bold. Szűz Mária közbenjárását, hogy megtarthassák ősi hitüket. Ezalatt a fejed., szabad zsákmányolást ígérve banderiumának, elrendelte, hogy Mikes grófot hozzák Udvarhelyre s végezzék ki, mert hét csíki községben ő is kivégeztette a prédikátorokat. Erről egy udvarhelyi ferences, Pater Fabricius tudomást szerezve értesítette a csíkiakat, akik egy ferences szónok beszédének hatására hitük védelmére fegyvert ragadtak, s amíg a nők Csíksomlyón imádkoztak, a férfiak kivonultak a Tolvajos-tetőre, ahol egy részük az út menti fákat befűrészelte úgy, hogy a jobb oldalon álló fák balra, a baloldaliak jobbra dűlhessenek, a többiek pedig egy szikla alatti itatóvályúnál helyezkedtek el. A fejed. bandériuma mit sem sejtve kaptatott fel Tolvajos-tetőre, hogy onnan Csíkra törjön. Ekkor a csíkiak néhány fejszecsapással rájuk döntötték a fákat, s az ágak közé szorultakat megölték, mire az életben maradottak megfutamodtak. A csíkiak a sikeres ellenállás után Csíksomlyón hagyott családjukhoz siettek, s a győzelem örömére a Kissomlyó-hegyen körülhordozták a Segítő Mária szobrát, neki tulajdonítva a győzelmet. Ezt az eseményt P. Fabriciusnak az udvarhelyi levéltárban 1919: felfedezett kézirata alapján Boldizsár Dénes részletesen leírta. - A búcsújárás szervezett és fegyelmezett formában történt. A rendet elősegítette a szabályzat, mely szerint „a búcsún nem illik dohányozni, világi nótát dalolni, részegeskedni; a búcsún nem vehetett részt, aki adósságát nem akarja megfizetni, az idegen jószágot visszaadni; aki haragot tart; aki otthoni munkáját nem végezte el; aki egyházi hatóság jóváhagyása nélküli könyvet vásárol, mint amilyen A mennyei hétzár, A bethániai aranylevél”. - E szabályok megtartására a búcsúvezetők bárkit felszólíthatnak, akik nemcsak a búcsú áhítatának, hanem általában a vallási életnek, az egyh. fegyelemnek is lelkes világi apostolai. →Lukács Manszvét OFM szerint -aki a búcsú rendszeres hitszónoka volt - a ~n átlag 40 ezren vettek részt. - A részvétel ált. jellege mellett minden →keresztaljának megvolt a sajátossága: pl. a gyergyóditróiak csütörtökön reggel a korai szentmise után indultak. Az „otthonvalók” a község végéig kisérték őket. A nehéz kereszteket a falvakon át a kezükben, a mezőkön pedig a hátukra véve vitték. Utánuk 15-20 szekér haladt a búcsúsok holmijával. Az úton imádkoztak s a húsvéti antifónát énekelgették. Gyergyószentmiklóson a Békény partján megreggeliztek. Utána a mezőn át Tekerőpatak és a vasút mellett Vasláb felé tartottak; a hevederi útelágazásnál megebédeltek, majd az országútról letérve Csíkmagasán át estére Dánfalvára érkeztek, ahol pünkösdi rózsával és borvízzel várták őket. Dánfalván a gazdáknál házakban, csűrökben aludtak. Kora reggel a „külü” (búcsús csengettyű) szóra tovább indultak Csicsóba. Itt szentmisét hallgattak, a tp. kertjében reggeliztek, s folytatva útjukat, hamarosan Somlyóra érkeztek, ahol a tp. előtti szószékről egy barát köszöntötte őket. Üdvözlő beszédében - nagy csodálkozásukra - a résztvevők pontos számát is megmondta. A barátok csűrében kaptak szállást. Egy kis pihenés után megkezdték ájtatosságaikat: végigtérdelték a keresztutat Jézus hágóján, meglátogatták a Szalvátor-kápolnát, s készültek a délutáni nagy „kikerülésre”. - A gyergyóalfalviak Csomafalva felé tartottak, és Újfalu, Vasláb érintésével igyekeztek Csíkmenaságon át Csíkrákosra; ott megháltak és másnap Csíksomlyóra indultak. - A gyergyókilyénfalviak - nyolcvanan-százan - pénteken reggel 8 órakor két csengettyűs ütemére indultak Vasláb felé. A legények két piros, keresztes lobogót, a lányok két fehér zászlót vittek; a plnos a falu végéig kisérte őket, ahol elbúcsúzott tőlük. Csíkmagasán, Csíkdánfalván át Madéfalváig mentek; ott aludtak, s szombaton hajnalban már Csíksomlyón a barátok fogadták őket. Mosakodtak, gyóntak, áldoztak, s a szentmise végén →Domokos Pál Péter szülőházánál megszálltak. - A gyergyóújfalviak több százan búcsús kereszttel és több templomi lobogóval indultak, Vaslábnál letértek az országútról, s Csíkmagasának régi hegyi útját követve Csíkdánfalván újra rátértek az országútra. Hat csengettyűs taktusára meneteltek. (A csengettyűk nemcsak a lépések és az énekek ütemét szabták meg, hanem hívók, figyelmeztetők is voltak, melyre mindenki készségesen engedelmeskedett.) Útközben az olvasót mondták, Mária-énekeket és a litániát énekelték. Csíkszentdomokos határában elénekelték Báthori András bíb. énekét is, akit a szomszédos Pásztorbükkben gyilkoltak meg. Csíkmadarason megkerülték a tp-ot, majd a tp-ban elénekelték a húsvéti Mária-antifónát. Aztán folytatták az utat Madéfalváig, ahol a csengettyűnél lakó Szabó nemzetség csűrében megszálltak. Csíksomlyóra szombaton délre érkeztek, s a szokásos ájtatoskodás után szállásukra vonultak. - A csíkszentdomokosiak nagy súlyt fektettek impozáns megjelenésükre. 1936: a ~ra két díszes vezérkeresztet és egy-egy szentimrés és szenterzsébetes keresztet csináltattak. A szentgyónás és szentáldozás után Jézus nevében indultak a búcsúra. Ők a búcsújárást →Kovács Gyárfásnak a nép kezén forgó kv-e szerint végezték. Az úton Jézus neve litániáját és a szentolvasót imádkozták. Ha más búcsúsokkal találkoztak, a vezérkeresztek meghajtásával és összeérintésével üdvözölték egymást. Az útszéli kereszteket is zászlómeghajtással, a falu keresztjét énekkel köszöntötték. - A kóstelekiek szombaton reggel 8 órakor indultak, s a Szellő- és Egredhegyen át Szépvízre tartottak, ahol a bákói kereszttel találkoztak; innen együtt mentek tovább Pálfalvára, Csomortánon keresztül, a csíksomlyói Szt Péter-tp-ba. - A gyimesbükkiek három-négyezren is részt vettek a búcsún, s a gyimesfelsőloki „Sánta Teleke” nevű búcsúskereszt forrásánál tartottak pihenőt. - A csíkkozmásiak pünkösd szombatján a hétórás szentmise után a litánia éneklésével indultak a búcsúra. Útközben a zsögödi borvíznél megpihentek, falatoztak, aztán igyekeztek tovább, hogy egy órára Somlyón lehessenek. - A háromszéki, kézdiszéki („szentföldi”) búcsúsok pénteken indultak, és Csíkszentlélek tízeseiben meghálva szombaton reggel érkeztek Csíksomlyóra. - A moldovai csángók Széphavasán a Szentlélek-kpnánál találkoztak egymással és csíki rokonaikkal, s zászlóikat egybeérintve üdvözölték egymást; aztán innen indultak együtt a búcsúra a Zúg az erdő, zúg a levele Mária örömére kezdetű énekkel. A megérkezési ájtatosságok elvégzése után a csíksomlyói Szt Péterről nevezett „megyében” lévő szállásaikra vonultak. Az elszállásolásért annak idején a Bálványos nevű havasukat adományozták az egyházközségnek. -

A ~ fő eseménye a 3 órakor kezdődő körmenet volt. A „kikerülés” történelmi sorrendjének megtartásáról a II. vh. előtt Felcser Miklós (1892-1974) gyergyótekerőpataki esp. gondoskodott. A „keresztek" (egy-egy falu népe) hagyományos sorrendje a következő volt: Gyergyó: Alfalu, Csomafalva, Gyergyószentmiklós, Tekerőpatak, Szárhegy, Ditró, Remete, Újfalu, Kilyénfalva; Felcsík: Karcfalva, Dánfalva, Jenőfalva (Nagyboldogasszony), Szentdomokos, Szenttamás, Madaras, Rákos, Madéfalva, Csicsó, Szentmihály-Ajnád, Szépvíz, Szentmiklós, Borzsova, Delne, Pálfalva, Szentpéter, Taploca, Szereda, Zsögöd, Bukarest, Brassó és környéke; Alcsík: Szentgyörgy, Menaság, Diákok, Kongreganisták, Papság, Kászon népe, Szentmárton, Kozmás, Lázárfalva, Tusnád, Csatószeg, Szentsimon, Szentimre, Szentkirály, Mindszent, Szentlélek, Fitód; Udvarhely: Zetelaka, Lövéte, két Oláhfalu, Korond, Farkaslaka, Oroszhegy, Szentkirály, Máréfalva, Szentlélek, Lengyelfalva, Galambfalva, Keményfalva, Fenyéd, Kadicsfalva, Udvarhely; Marosszék; Mikháza; Háromszék (a két utóbbi egy-egy kereszt alatt vonult, a sorrendet maguk állapították meg); Csángóság. A marosszékiek és a mikháziak dobszóval vonultak fel. - A körmenetben külön színt jelentett a gimn. Mária-társulatának a felvonulása: 16 csuklyás vezeklője mély benyomást tett a búcsúsokra. Az 1732-es társulati évkv. leírása szerint a körmenetben elöl ment a laborifer a →labarummal, ami egy díszes kelmével bevont - 1990: 20, régebben 50 kg-os - méhkas alakú jelvény. Aki a kikerülésen vissza tudta vinni a tp-ba is, az beírhatta nevét a labarum belsejébe és a társulat albumába. A laborifer után a facigerek, fáklyavivők és a prézes következtek. Menet közben az Ave Maris Stella éneklése után megszólaltak a társulat dobjai (az egyik rézből, a másik fából volt). - A körmenetet a lorettói litánia éneklésével kezdték. Az énekvezető intonálására: „Szentséges Szűz Mária!” a nép folytatta az éneket: .szép liliomszál,

Ki mindenkor szépen úgy virágoztál,

Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél,

Imádd Istent értünk, akit Te szültél!

Szép liliomszál, szűzek virága,

Könyörögj érettünk, Istennek Anyja!

Ó, mely ékes vagy Mária,

Bűnösöknek szószólója.

Ezután vagy a litánia többi sorát kezdte az énekvezető, s a nép „szép liliomszál”-lal folytatta, vagy más Mária-éneket énekeltek. - A csíksomlyói búcsút egy időben Szentháromság vasárnapján tartották. Ezért a körmenetben elénekelték a régi búcsús éneket is:

Szentháromságnak életem, halálom,

Testemmel együtt lelkemet ajánlom,

Tégedet imádlak, mindörökké áldlak,

Oszthatatlan Istenség, Háromságban egy Fölség!

Mikor felértek a Kissomlyó tetejére, a Szalvátor-kpnánál megálltak és elénekelték az „Egészen szép vagy Mária” c. éneket:

Énekvezető:

Egészen szép vagy Mária!

Nép: Egészen szép vagy Mária!

Év.: Eredeti bűnnek szennye nincs Tebenned!

Nép: Eredeti bűnnek szennye nincs Tebenned!

Év.: Te Jeruzsálem dicsősége!

Nép: Te Izraelnek vagy öröme!

Év.: Te a mi nemzetünknek vagy tisztessége!

Nép: Te a bűnösöknek szószólója!

Év.: Ó, Mária!

Nép: Ó, Mária!

Év.: Nagyokosságú szent Szűz!

Nép: Nagyhatalmú szent Szűz!

Év.: Imádj érettünk!

Nép: Esedezzél érettünk a mi Urunk Jézus Krisztusnál. Ámen.

A Szalvátor-kpnánál végzett ájtatosság után nyírfaágakat törtek, s azt imakönyvbe, csizmaszárba téve, kézben hozva az Angyaloknak Királynéja éneket énekelve jöttek le. Mire a körmenet leért a Kissomlyó Ny-i oldalán épült Szt Antal-kpnához, már a Nap is leáldozóban volt. A tp-térre érve a búcsúsok hálát adtak a kegyelmekért, elénekelték a Magnificatot, majd a Szűz szülője Istennek imával felajánlották magukat Máriának, közben imakv-et, olvasót, érmeket, „ruvacskát” (zsebkendőt) érintettek áhítattal a Segítő Mária szobrához, aztán szálláshelyükre mentek. - A kikerülést sok keresztalja külön is elvégzi, hogy a búcsús körmenet kegyelmeiben újra részesüljön. A búcsú „megyés színezete” a moldovaiak szép havasi áhítatában is megnyilvánul. A magánáhítat különösképpen a ,Jézus hágóján” végzett keresztúti ájtatosságban nyilvánul meg. Az élet kálváriáját mindenkinek egyénileg kell megjárnia, mindenkinek egyénileg kell Krisztussal találkoznia. A búcsús nép az Úr Jézus keresztútját ahhoz a helyhez rögzítette, amely a Kissomlyó-hegy közepétől patakmosáson, kavicstörmeléken, hordalékon keresztül felvisz a csúcsra. Ezt a göröngyös helyet az ájtatos búcsúsok térde koptatta simára. Aki ezt végigjárja, némi fogalmat nyerhet a Megváltó keresztútjának keserveiről. A nehéz útszakaszt a székely nép áhítata ,Jézus hágójának” nevezi. Ez a keresztút 3 éjszakán át tele van emberekkel, s ha meggondoljuk, hogy közülük sokan több napos gyaloglás után s néha viharban érkeztek Somlyóra és csak a kolostor folyosóján meggörnyedve szundítottak, akkor megállapíthatjuk, hogy ,Jézus hágóját” a székely nép lelke, bátorsága, szívóssága, mély áhítata teremtette meg s az tartja fenn. - A magánájtatossághoz tartozik a kpnák meglátogatása is. A búcsúsok elsőnek a Szenvedő Jézus Kápolnáját látogatják meg. Ez a kápolnácska az oszlophoz kötözött, térdre esett Krisztus szobrát őrzi. Nyugati falának felirata szünet nélküli imára hívja a búcsúsokat. - Külön ájtatosságot végeznek a Szalvátor (népiesen Silator)-kápolnánál is, melyet a nándorfehérvári diadal (1456. VIII. 8.) és a Tolvajos-tetői győzelem (1567) emlékére emeltek. Ezt dokumentálja belső falának felirata is:

Isteni Salvator! Szent harcot harcol e tábor, Hogy aki szívből imád, Vívja ki égi honát! S hogy ez a kpna régóta a búcsúsok magánáhítatának a helye, erről tanúskodik D-i falának a felirata:

EZEN A HELYEN LÁTTA-

TOT AZ ÉGBŐL LEBOCSÁT-

TATNI LAJTORJA ÉS ITTEN CSO-

DÁLATOS PROCESIOJÁRÁSOK ÉS ÉNEK-

SZÓK ÉJSZAKA HALLATTAK AZÉRT

HIVATOT EZEN HELY SALVATOR

HELYÉNEK. 1734. DI 30 AUG.

A kereszt visszatérésekor a Jézus! Élő Istennek szent Fia! éneket éneklik. Hazatéréskor a hívek még eléneklik ősi éneküket: Köszönteni voltunk ó Mária. **

Székely 1995:182.