páva (lat. Pavo cristatus): a tyúkfélék családjába tartozó, pompás tollazatú, hosszú farkú, rikácsoló hangú madár. - A Szentírásban a tukkijim szó jelöli. Salamon uralma alatt tarziszi hajók szállították majmokkal, arannyal, ezüsttel, elefántcsonttal együtt Izr-be. - A hinduizmusban az istenségként tisztelt →Nap jelképe. Kereskedők közvetítésével került át a Földközi-tenger medencéjébe, a Kr. e. 5. sz: Görögo-ba. A klasszikus gör. műv-ben alig, a róm. cs-korban gyakran ábrázolták házakban, sírokban, vázákon, szobrokon. Rómában Junónak szentelt madár, falusi birtokokon húsáért tenyésztették, a ~nyelv és ~velő a lakomák csemegéje volt. A kk. orvoslásban a ~ húsát betegeknek rendelték. - Ikgr. Már az ókorban a halhatatlanság egyik szimbóluma volt (farka a csillagos égre emlékeztet, s húsáról azt tartották, hogy nem romlik meg). A gör-knél Juno állata. Az óker. műv-ben forrásból, szőkőkútból, korsóból az élet vizét issza. A katakombákban és a ravennai szarkofágokon a →Paradicsom jelképei között is szerepelt. A →baptisztériumokban és lit. kelyheken látható ~ az újjászületés jelképe. Évenként megújuló tollazata miatt a halál fölötti győzelem és a föltámadás jelképe, a vt-k ~tollat tartanak kezükben. Tollának szemekre emlékeztető mintázata miatt a hit szimbóluma. Puszta díszítőelemként látható a ~ óker. domborműveken, később oszlopfőkön, kapuzatokban, oromzatokon, ékszereken, használati tárgyakon. A Jézus születése-képeken is előfordul. A kerubok szárnyai olykor ~tollakból állnak. - A késő kk. óta a bűnöket, főként a gőgöt és hiúságot is jelképezi. **

Petz II/1:389. - Kirschbaum III:409. - Lipffert 1976:39. - LThK VIII:416. - KML 1986:261. - BL:1450.

páva (Pavo cristatus): Délkelet-Ázsiában honos, a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó madár. A kakas feje, nyaka és begye kék, dürgéskor megnyúlt felső farkfedő tollait legyező alakban tárja szét (több mint száz pompás pávaszem ekkor látszik). Faroktollai rövidek és jelentéktelen színűek. A kakas poligám, több tyúkkal jár együtt. Kedvelik az alacsonyabb hegyvidékek vízközeli, tisztásokkal, bokrokkal szabdalt erdeit. Napközben a talajon keresgélnek, éjszakára felgallyaznak. Különösen a kakas száll fel nehezen, lassú szárnycsapásokkal repül tova. A tyúk földbe kapart fészkébe 3–8 tojást rak, a 30 nap alatt kikelő csibék fészekhagyók, anyjuk vezeti őket. A ~ sokfelé látható állatkertekben, parkokban, hangja hangos, nyávogó. – Lásd MKL X:694. S.E.