Magyar Katolikus Lexikon > P > Pozsega vármegye


Pozsega vármegye, 1100 k.-1918. nov.: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, a Száva, mint határfolyó bal partján, mely Boszniától elválasztotta. - Szláv hangzású nevét az erdőégetésekről kaphatta. A kk. ~ kisebb volt, mint a hódoltság után, a 18. sz: újjászervezték. Ny felé csupán a Gradiska és Cernik vidékétől É-ÉK felé haladó hegyvidékig terjedt; ettől Ny-ra fekvő (a 18. sz: hozzácsatolt) fele a hajdani →Körös vármegye része. Ez a hegység választotta el a zágrábi és pécsi ppséget, úgyhogy a pécsi ppséghez tartozó pozsegai főespség és ~ határa e tájon nagyjából azonos. Idáig terjedt a kk-ban Mo. is, Ny-ra, a hegységen túl már Tótország (Szlavónia) volt, amit a m. kir-ok által kinevezett bánok kormányoztak. D-en a Száva, a többi oldalakon magas hegységek határolták. - 896 k. Bulcsú, Botond és Lehel honfoglaló magyarjai Zágráb alól lovagoltak Pozsegavár alá és azt elfoglalták, a tör. hódításig meg is tartották. I. (Szt) László (ur. 1077-95) a pozsegai birtokokat unokaöccsének, Dávid hg-nek adta, 1093: megengedte neki, hogy Pozsegavárt Kővárral és Földvárral együtt a tihanyi apátság rendelkezésére bocsássa. - ~ a 12. sz. elején fejlődhetett ki, első ismert főispánja 1120: László főlovászmester. A pozsegai várispánság a 13. sz. elején már nem tartozott a kir. birtokok közé. II. András (ur. 1205-35) 1210: megerősítette a templomos rendet a ~ hatósága alól kivett Lesnica birtokában, melyet Csépán nádor (1206-09) végrendeletében hagyott a r-re. Pozsegavárat 1218: Bertold kalocsai érs. megvásárolta, hogy támaszpontja legyen a boszniai eretnekek elleni harcban, ezt a vásárt II. András és fia, Béla hg. is helybenhagyta. III. Honorius p. 1227: Ugrin kalocsai érs-et erősítette meg a vár birtokában, mely hamarosan visszaszállt a kir-ra, mert 1238: egykori várföldét, Petrizt IV. Béla (ur. 1235-70) odaajándékozta a fehérvári keresztes vitézeknek. A tatárdúlás (1241-42) után Mária kirné birtoka. IV. Orbán p. a kirnét (bár férj és feleség egymást kölcsönösen meg nem adományozhatta) 1263: megerősítette Pozsegavár birtokában. 1293 nyarán III. András kir. (ur. 1290-1301) Tomasina Morosini anyakirnőnek adományozta a szlavón hgséget és ~t, a mo-i tengermelléki részekkel együtt. Ő Pozsegavárban rendezte be kir. udvartartását; kancellárja Tétény nb. Pál pécsi pp. (1279-1302). III. András 1299: odaajándékozta a vár földjének egy részét a Bő nb. Péter székely ispánnak, de ~t Szlavóniától különálló, a kir. közvetlen hatalma alatt álló vm-nek írta. I. Károly Róbert (ur. 1307-42) havasalföldi hadjáratában 1330: elesett Mihály pozsegai prép. 1386: a →Horváti-párt lázadásának színtere, amikor Valkó és ~t földúlták. 1387: Horváti Jánost Pozsega várában Garai serege meghódoltatta, Horváti Zsigmond kir-tól (ur. 1387-1437) nyerendő kegyelem fejében a fogva tartott Mária kirnőt (ur. 1382-95) elengedte s a kir-nak hűséget ígért. - Zsigmond korában is külön emlegették Szlavóniát ~től. ~ a kir. hadba 300 lovast, a török ellen az ozorai bánság védelmére a pozsegai főispán 100 lovast küldött. Ezen időkben a törökök már portyáztak ~ben; Brod vidékén 1422: a lakosság már árkot ásott a maga védelmére. Az adólajstromokból következtethetünk a pusztítások nagyságára is, 1494: még 3647,5 Ft, 1495: már csak 2287 Ft adót szedtek ~ben. - Mohács előtt egyh. birtokosai: a rudinai bencés apátság a 14. sz. végén (Podversa vára körül) 6-8 helységben, a Kőrös vm. bélai apátság (Daruvártól DK-re) az Orlyava felső völgyében, a gotói apátság a Kutyevo táján, s a pozsegai (pozsega-szentpéteri) káptalan a Kaptol vidékén kisebb-nagyobb részeket birtokolt. - Várai: Brod (Brád, említve: 1475), Darnó(v)c (Dornóc 1290: kir. vár), Ferkl(y)evc (1471), Gotó (1441), Gradac (1442), Gradistya (1413), Kne(z)s(i)evc (1471), Kővár (1421), Nevna (1310, Valkó vm-hez is sorolták), Orbo(v)a (1339), Orlyava (1290), Óvár (1464), Pet(e)n(y)e (1280), Podvers(i)a (1423), Pozsegavár (Pozsogavár) (1250 kir. vár), Terbus (1418), Tiszovc (1455), Tomicza (1461), Újvár (1408), Velike (1435). - Városai: Bokolya (Bakolya-vásár, említve: 1378), Cseglin (Cseglen 1434), Dimitro(l)c (1261), Dobo(v)c (1259), Gradistya (1343), Orbova (1259), Orlyava (1296), Óvár (1427), Podvers(i)a (1506), Pozsegavár (1379), Tomicza (1244), Velike (1366). A 16. sz. tör. hódítás előtt 214 birtokos családját, össz. 16 városát, és 450 helységét említették. - 1502. IX: portyázó tör. csapatok dúlták. 1525: az ogy. a ~i nemeseket saját határaik védelmére utasította. A tör. hódítás nyomán 1528 k. Pozsega székhellyel szandzsák székhelye, melyet 1544: a budai beglerbég parancsnoksága alatti szandzsákok között említettek. A Valpó várába menekült parasztok a várőrség egy részével a török egy havi ostroma után 1543. VI. 23: Árky várkapitányt elfogták, s a várral együtt a töröknek átadták. 1580 őszén Iszkender pozsegai bég kb. 2500 főnyi haddal Kapronca felé portyázva a gorbonoki vár romjainál megütközött Batthyány Boldizsár, Zrínyi György és Nádasdy Ferenc hasonló erejű hadával; Iszkander eleste után a tör-ök elfutottak, a futamodók közül 430-at Hasszán athinai várnaggyal és 20 zászlóval együtt elfogtak, az utat egy mérföld hosszan tör. hullák borították. 1603: Trautmannsdorf Zsigmond szlavóniai főkapitány a pozsegai szandzsákot földúlván Tamásinál a drávai hídfőt szétromboltatta. - A m. földbirtokosok az 1687-ig tartó tör. hódoltság idején tömegesen elmenekültek v. elestek a harcokban, helyüket szerbek foglalták el. 1691: Szentiványi Márton író ~t és környékét, Verőcét, Szerémet és Valkót már Rasciának nevezte, de még mindig megkülönböztette Szlavóniától; csak a 18. sz. elejétől számították az említetteket hivatalos iratokban is Tótországhoz. - A reformáció a mohácsi vész évtizedében terjedt el ~ben, kezdetben az ev., utóbb (Sztárai Mihály [1515 k.-1575 k.] hatásának tulajdonítva, aki Baranyában és Szlavóniában kb. 120 gyülekezetet alapított) a ref. irányzat volt a meghatározó. Hívei létrehozták a pozsegai [vukovári vagy valpói] ref. egyhm-t, mely a drávántúli gyülekezeteket fogta össze. A tör. kiűzése után a 18. sz-ra csak szórványban maradtak meg. - 1699: ~nek mindössze 20 adózó portája volt. III. Károly (ur. 1711-40) örökösödési joggal 1708: Keglevich Péter gr-ot tette ~ főispánjává, aki a kamarai igazgatás alatt tönkrement vm-t az ogy-en Mo. többi vm-jének szabadságaival kívánta fölruháztatni. 1708. V. 26: ~ követe meg is jelenhetett a m. ogy-en, e napon ki is mondta az ogy., hogy ~ nem Horvát-Szlavóniához, hanem Mo-hoz tartozik. 1712. VI. 1: kérte a kir-tól, hogy ~t a határőrségből kivéve kapcsolja vissza Mo-hoz, amit az 1715: a 45. tc-ben ki is mondott. Ez nem történt meg, az 1723:20., az 1729:7., az 1741:18. tc. eredménytelenül sürgette a visszacsatolást s az 1751:33. tc. ~ ogy-re való meghívatását. - Közigazg. egységként valójában 1744: Mária Terézia (ur. 1740-80) idején szervezték újjá. Ter-e 2 földrajzilag különálló részből állt: ~ törzster-éből és az ahhoz csatolt, de →Körös vármegye, a határőrvidéki kőrösi ill. braniskai ezredek és →Zágráb vármegye közé ékelt kutinai uradalom ter-éből, mely nem érintkezett ~ törzster-ével. 1765: Pozsega városa (a vm. székhelye) sz. kir. városi rangot kapott. A Horvát-Szlavón- és Dalmáto. részére alakított horvát kormányzótanács hatásköre 1767. VIII. 1-1779. VIII. 14: kiterjedt ~re is; annak megszüntetésekor ter-e ~vel visszakerült a M. Helytartótanács alá. - 1828: lélekszáma Pozsega sz. kir. város (512 házban 4839 lélek, ebből 4597 r.k.), mezővárosai Nagycsernek (162 házban 1101 lélek, ebből 1056 r.k.), Daruvár (78 házban 502 lélek, ebből 228 r.k.), Kaptol (92 házban 868 lélek, ebből 859 r.k.), Kuttina (188 házban 1297 lélek, ebből 1288 r.k.), Kuttyevo (168 házban 1439 lélek, ebből 1436 r.k.), Pakrac (190 házban 948 lélek, ebből 432 r.k.), Pleternica (96 házban 790 lélek, ebből 751 r.k.), Sziracs (83 házban 571 lélek, ebből 359 r.k.), Velika (114 házban 1007 lélek, ebből 1007 r.k.), 252 falujában és 16 pusztán össz. 84.249 lélek élt. 1843. VIII. 21: a m. nyelvről szóló törv-javaslatban a hivatalos érintkezés és a közoktatás nyelve a m., bevezetésére ~ 6 év haladékot kapott. 1848: a Dráván túli ter-ek egészét (Verőce, Pozsega és Szerém vm-t, a gradiskai, brodi és pétervári határőrvidékkel, Alsó-Szlavónia néven, a fiumei, buccari (szádrévi) és vinodoli ker-et Horváto-hoz csatolták. A kutinai uradalmat 1854: →Zágráb vármegyéhez, 1874: az új Belovár vm-be kebelezték, 1886: →Belovár-Körös vármegyéhez csatolták. - 1869. VIII. 19: Ferenc József (ur. 1848-1916) elrendelte a határőrvidék fokozatos megszüntetését, a polg. közigazg. bevezetését és bekebelezését Mo-ba ill. Horvát-Szlavóniába. 1886: ~hez csatolták a határőrvidék - Szerém és Zágráb vm. közötti - egész Száva-balparti részét, gradiskai ker-ét, a brodi ker-ből a garcsini járást a →Verőce vármegyéhez csatolt Vrpolje kivételével, a báni ker. (II. báni ezred) Krapje és Jasenovac községeit. A 19. sz. ~t É-on Belovár-Körös és Verőce, K-en Szerém, Ny-on Zágráb vm határolta, D-en a Száva, Boszniával határfolyója. - Ter-e 4932,95 km². Lakóinak száma 1870: 164.274 fő, 1880: 166.374 fő, 1890: 202.836 fő [a katonák nélkül] (41/ km²). 1890: közigazg. székhelye Pozsega sz. kir. város (566 házban 4077 fő), Brod önálló város (741 házban 4938 fő), 54 pol. község és 544 község, továbbá 72 puszta és telepét 6 szolgabírói járás igazgatta. Brodi járás (6949 házban 38.962 fő), daruvári járás (4186 házban 28.718 fő), novskai járás (4590 házban 23.713 fő), pakraci járás (4038 házban 26.435 fő), pozsegai járás (4957 házban 35.209 fő), újgradiskai járás (6576 házban 40.784 fő). - ~ népességének változása 1890: 203.510 [katonasággal együtt] (1900: 229.361; 1910: a 47.959 házban 265.272 fő, 47/km²) lakója között 1890: 9429 (1910: 16.462) m., 10.726 (1910: 13.143) ném., 167.776 horvát-szerb (1910: 142.616 horvát+66.783 szerb), 659 (1910: 3352) tót, 1910: 154 oláh, 1910: 2888 ruszin, 880 vend és 13.366 (1910: 19.874) egyéb; felekezet szerint 142.790 (1910: 185.896) r.k., 1910: 2986 g.k., 53.508 (1910: 67.273) g.kel., 2097 (1910: 3227) ref., 2352 (1910: 3410) ev., 1910: 5 unit. és 1928 (1910: 2432) izr. - 1890: a 6 éven fölüli férfiak 55,4%-a s a nők 66,3%-a sem írni, sem olvasni nem tudott; 24.030 tanköteles gyermek közül 4564 (19%) nem járt isk-ba; ~ben össz. 186 isk-ból 1 főgimn. (Pozsega) 1 földmívesisk. (Pozsega), 7 ipari és keresk. isk., 1 zeneisk. (Brod), 3 polg. isk. és 173 el. isk. Kisdedóvó nem volt. 1914-re a 6 é. fölüli népesség 59,7 %-a tudott írni és olvasni, 1 főgimn., 1 tanítóképző, 1 földmívesisk., 4 polg. isk., 233 el. isk. és 1 kisdedóvó oktatott. Egyházigazgatását a →diakóvári püspökség látta el. - 1918. XI: a szerb csapatok ~t elfoglalták, 1920. VI. 4: a →trianoni béke a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak ítélte, ahol a vm-rendszerű közigazg. 1924-i fölszámolásáig létezett. 88

Nagy 1829. II:21.- Tud. Gyűjt. 1836:5. köt. (Gyurikovits György: Verőcze, Szerém, ~k és a Gradiscai, Bródi, Pétervári határőrző regementek vidékei Mo-nak elválhatlan részei) - Pallas X:179. - 1910. é. népszámlálás 1912:471. - Edelényi-Szabó 1928:702. [48. sz. térkép]