Poroszország (lat. Borussia, Prussia, Prutenia, ném. Preussen), 16. sz.-1945. ápr. (1947. febr. 25.): királyság, 1918-45: német birodalmi tartomány Észak-Európában, a Balti tenger déli partvidékén. - Eredetileg a →poroszok törzsi területe, később a →Német Lovagrend egyik országa. A ~ név a késő kk-ban csak azokra a német-római birod. határokon kívüli ter-ekre vonatkozott, melyek Hinterpommern és Kurland (a későbbi Ny- és K-~ tartományok) közé estek. - I. Története. ~ neve a Visztulától K-re a 10. sz: föltűnt pogány természetvallású balti porosz ('okosak, tudósok') néptörzsre vezethető vissza. II. András m. kir. (ur. 1205-35) határvédelemre s a kunok térítésére az erdélyi Barca földre (→Barcaság) telepítette a →Német Lovagrendet. Miután az a kapott birtokait fölajánlotta a Sztszéknek, 1225 tavaszán II. András Erdélyből s Kunországból kiűzte őket. A Hermann v. Salza nagymester vezette lovagok 1231: birtokba vették a Mazóviai Konrád hg. által átadott Kulmer Landot, a poroszok területével együtt 1234: azt IX. Gergely p. (ur. 1227-41) megerősítette. Ezzel létrejött a lovagrend országa, mely nem tartozott a ném-róm. birod-hoz, de császári és pápai védelmet élvezett. 1283-ig a lovagrend meghódította egész ~ot, e harcok során a porosz nép javát kiirtották. ~ 1231-ig német, attól kezdve lovagrendi irányítás alatt állt, és a borostyánkeresk. egyedüli irányítója lett. 1309: a Rend székhelyét Marienburgba helyezték át, ettől kezdve nagymester irányította. A 13. sz. közepétől É-, Közép- és K-No-ból érkező telepesek a 15. sz. elejéig ezer falut és 93 várost alapítottak a ném. jog szerint. 1309: Pomeránia megszerzésével a Lovagrend nagyhatalommá vált, ezzel azonban ellentétbe került Lengyo-gal. ~ földjének meghódítása után a rend folytatta háborúját a pogányok, ettől kezdve Litvánia ellen. Amikor I. (Nagy) Lajos m. és lengy. kir. (ur.1370-82) leánya, Hedvig (Jadviga, ur. 1383-99) házasságot kötött (1386. II. 18.) a megkeresztelkedett Jagelló Ulászló litván nagyfejed-mel (lengy. kir-ként ur. 1386-1434) s Litvánia egyesült Lengyo-gal, IV. (Luxemburgi) Vencel cseh kir. (ur. 1378-1419) és IX. Bonifác p. (ur. 1389-1404) fölszólították a lovagokat a háború befejezésére. A rend nem engedelmeskedett, a lengy-litván sereggel szembeni 1410. VII. 15-i, vesztes tannenbergi (grunwaldi) csata után, 1411: az I. thorni békében engedményeket kellett tennie, 1466: a II. thorni békében le kellett mondania Lengyo. javára Pomerániáról, amit akkortól Királyi ~nak hívtak. A lovagrend nagymestere székhelyét Königsbergába (Königsberg) tette át. - 1525: Albrecht brandenburg-ansbachi nagymester prot. hitre térve a Német Lovagrend földjét világi hgséggé tette. 1614: (Hohenzollern) János Zsigmond brandenburgi választófejed. (ur. 1608-19) megszerezte Kleve hgséget, Mark és Ravensberg grófságokat, 1618: megörökölte a Visztula és a Memel folyók közötti, lengy. fönnhatóságú Porosz Hgséget. Az így létrejött brandenburgi-porosz állam különböző ter-eket uralt Ny-on Kleve, Mark és Ravensbergtől a K-i porosz hgségig. (Nagy) Frigyes Vilmos választófejed. (ur. 1640-88) a kir. birtokok és a városok adóztatására külön szervezetet hozott létre. 1653: a rendektől független adózással megalapozta az állandó hadsereg fönntartását. 1648: a →vesztfáliai békében megszerezte K-Pomerániát, Halberstadtot, Mindent, Magdeburgot, 1660: az északi háborút lezáró olivai békében a Porosz Hgséget, a lengy. kir. fősége alól kivonva, önállósította. - III. Frigyes (ur. 1688-1713) 1701. I. 18: Königsbergben I. Frigyes néven Poroszo. kir-ává koronáztatta magát (ezután a Hohenzollern-dinasztia birtokainak közös neve ~). I. Frigyes Vilmos „katonakirály” (ur. 1713-40) államát, kormányát, udvartartását, hadserege igényeire figyelemmel átszervezte, annak létszámát az addigi 39 ezerről 80 ezerre növelte. 1733: ~ot az egyes ezredek ellátását biztosító kantonokra osztotta, egyesítette a hivatalnoki kart, s az ún. kabinet-kormányzat segítségével egyeduralkodóként kormányzott. - II. (Nagy) Frigyes (ur. 1740-86) az →osztrák örökösödési háborúban Mária Teréziától megszerezte Sziléziát, 1744: K-Frieslandot, 1756-63: a →hétéves háborúban a nagy európai koalícióval szemben is megvédte. 1772. VIII: Lengyo. I. fölosztásakor K-Friesland és Ny-~ bekebelezésével (194.891 km²-re, 5 millió lakosúra) növelte ~ ter-ét, összekötve az addig elválasztott brandenburgi és lovagrendi ter-et. Megerősítette a „felvilágosult abszolút” kormányzást, jövedelmét 7 millió tallérról 19 millióra, a kincstárét 8 millióról 51 millióra növelte. 1763: tankötelezettségi rendeletével alattvalóit Eu. legiskolázottabb népévé tette. - II. Frigyes Vilmos (ur. 1786-97) bekebelezte 1791: Ansbachot és Bayreuthot, részt vett 1793. I. 23: Lengyo. II. fölosztásában, megszerezte Nagy-Lengyo-ot, Dancka, Torun és Poznan városokat (kb. 58.000 km², lengy. többségű lakossággal), 1794-1900: hatályban lévő ált. törvénykv-ével egységesítette a jogrendszert. 1795: Lengyo. III. fölosztásakor megszerezte Mazóviát és a Nyemanig terjedő ter-et, ide ném-eket telepíttetett. - III. Frigyes Vilmos (ur. 1797-1840) az egyh. fejedségek (1803: Erfurt, Padernborn, Münster, Hildeisheim, Eichsfeld, 1805: Hannover) megszerzésével bőv. az áll. ter-ét, de a napóleoni seregektől elszenvedett 1806. X. 14-i jénai és auerstädti, X. 17-i hallei vereségek, Berlin X. 27-i föladása után 1807. VII. 9: a tilsiti béke Brandenburgon, Pomeránián, Szilézián és ~ törzster-én kívül ~ ter-ét negyedére csökkentette. A kudarcok ~ot belső reformokra kényszerítették: 1807: megszüntette a jobbágyságot, 1808: eltörölte a céheket, megreformálta a hadügyet, 1811: bevezette az örökváltságot, a városi és közs. önkormányzatot, az ált. adókötelezettséget, az iparszabadságot, államosította az egyh. birtokokat, 1812: egyenjogúsította a zsidókat. Mindez ~ népét hozzásegítette a fr-k elleni harc folytatásához, akik 1810-11: az egész É-i tengeri partvidéket Fro-hoz csatolták, ezért 1813. III. 16: ~ hadüzenete Napóleonnak nemz. háborút jelentett. Hadserege részt vett X. 16-19: a lipcsei és 1815. VI. 18: a waterlooi győztes csatákban. A →bécsi kongresszuson 1815: Ansbach, Bayreuth, K-Friesland és Mazóvia kivételével visszaszerezte az 1807: elvesztett ter-eket, bekebelezhette É-Szászo-ot, a Rajna-vidéket és Ny-Pomerániát. 1815-66: Posen valamint K- és Ny-Poroszo. tart-ok kivételével a →Német Szövetséghez tartozott. Jogi és alkotmányos gondokat szült, hogy a kir. nem tartotta be az 1813: tett alkotmányos ígéreteit, és továbbra is egyeduralkodóként kormányzott. 1834: Német Vámszöv. néven szabadkeresked. egységet hozott létre, melyhez az osztr. császárságot kivéve 1852-ig szinte minden ném. áll. csatlakozott. A vasúthálózat építésével Berlin vált ~ vasúti és birod. köpontjává. - IV. Frigyes Vilmos (ur. 1840-61) 1843: kezdte kiépíteni Königsberg védőműveit (1905: fejezték be). 1849: elutasította a cs. koronát, 1850: alkotmányt adott ki (1918-ig volt hatályos), kétkamarás törv-hozást és 3 osztályú választójogot vezetett be. - I. Vilmos (ur. 1861-88) alatt 1867-71: ~ teljes területével az Északnémet Szövetséghez tartozott. 1864: a porosz-osztrák-dán háborúban megszerezte Schleswig és Lauenburg (Au. Holstein) hgséget, az utóbbi hovatartozása miatt 1866: kirobbantott →porosz-osztrák háborúban Holsteint is elfoglalta, bekebelezte Hannovert, Nassaut, Hessen-Kasselt és Frankfurtot. A föloszlatott Ném. Szöv. helyébe létrehozta 1866-71: az É-ném. Szöv-et. - Otto von Bismarck (1815-98) kancellár, az 1870-71-i fr-porosz háború megnyerése után 1871. I. 18: a ~ vezette ném. császárság megalapításával, a nagynémet egység helyett (az osztr. császárság kirekesztésével) lezárta a ném. egységtörekvéseket. A porosz pol. föladta eredeti, nemzetekfölötti jellegét, igyekezett elnémetesíteni a nem ném. nyelvű kisebbségeket, mindenekelőtt a lengyeleket. A Német Birod. II. Vilmos (ur. 1888-1918) alatt gazd-ilag megerősödött. A világ újrafölosztásáért folytatott küzdelme 1914. VIII: az I. vh-ba torkollt, melynek kezdetén a behatolt orosz csapatok sikertelenül ostromolták Königsberget. - 1919: a versailles-i békében Posen és a Ny-i porosz tart. legnagyobb része, a K-i porosz tart. Soldau ker-e, Szilézia egy része Lengyo.; Schleswig-Holstein É-i fele Dánia; Eupen és Malmedy járások és Monschau járás egy része Belgium birtoka; Dancka (Danzig) szabad város lett; a Memel-vidék az antant ellenőrzése alá, majd Litvánia birtokába került. Sziléziában népszavazást tartottak (mely a poroszok javára döntött), de bányaterületét 1921: is az antant tartotta megszállva. Az 1920. XI. 30-i alkotmány értelmében ~ közt., veszteségei ellenére a legnagyobb ném. tagállam maradt, 1918-32: szocdem. kormányzattal. 1933. I: a nemzszoc. (náci) fordulat után önálló törvényhozását megszüntették, csak közigazg-a maradt meg. - A porosz junkerek támogatták a náci egypártrendszerrel szembeni ellenállást, Az Adolf Hitler elleni 1944. VII. 20-i sikertelen merénylet után az abban résztvevőket kivégezték. I. D. Csernyavhoszki szovjet tábornok (†1945) csapatai 1945. I. 12: elérték K-~ot, II. 4-IV. 9: ostrom után elfoglalták a lerombolt Königsberget. V. 14: utolsóként letette a fegyvert a K-~ban bekerített ném. hadsereg. Az el nem menekült K~i lakosság zömét gyermekestől a SZU-ba hurcolták. VIII. 2: a →potsdami értekezlet K-~ É-i, tengerparti részét (a Pregolja folyó vízgyűjtőjét) Königsberg városával a SZU-nak adta, mely 1946: Kalinyingrád tartomány néven kb. 15.100 km² ter-tel az Oroszországi Szovjet Szoc. Közt-ba osztotta (amit a szovjet pártállam 1991-i bukása után Oroszo. mint az 'anyaországtól' 360 km-re Ny-ra fekvő enklávét megtartott). ~ot mint a 'ném. militarizmus jelképét' 1947. II. 25: a Szövetséges Ellenőrző Tanács határozata föloszlatta. Az egykori porosz ter-eket fölosztották a szövetségi államok között (Bajoro., Bréma és Hamburg kivételével). A Moszkvában 1990. IX. 12: megszüntetett Német Dem. Közt. (1949-90) 5 tartományával X. 3: a Ném. Szöv. Közt. része lett. - Ter-e: 1939: 290.000 km², 41.470.000 lakossal (31,5% kat., 63,5% prot.), mint Kalinyingrádi terület: 1956: 15.100 km², 621.000 fő, 1993: 906.000 fő, betelepített orosz lakossággal.- ~ nemzeti színei (fekete-fehér) a →Német Lovagrend lovagjainak fehér köpenyét és a rávarrt fekete keresztet idézik. E színeknek a Hanza-városok (Bréma, Hamburg és Lübeck) fehér-piros színeivel való kombinációja adta az 1867: alapított Északnémet Szöv. fekete-fehér-piros keresk. zászlóját, mely 1871: a Ném. Birod. zászlaja lett. 1933-45: a nemzetiszocialista időben a színek maradtak, csak elrendezésüket módosították: vörös zászló, közepén fehér körben fekete horogkereszt. - Uralkodói (mind a Hohenzollern-házból). Hercegei: 1525: Albert (1511: lovagrendi nagymester), 1568-1618: Albert Frigyes (1618: ~ot egyesítették Brandenburggal). Királyai: 1701: I. Frigyes, 1713: I. Frigyes Vilmos, 1740: II. (Nagy) Frigyes, 1786: II. Frigyes Vilmos, 1797: III. Frigyes Vilmos, 1840: IV. Frigyes Vilmos, 1861-88: I. Vilmos (régens 1858-61, ném. császár 1871-88), 1886: III. Frigyes, 1888-1918: II. Vilmos (trónfosztva). - II. Egyháztörténete. 1. Katolikus egyház. A poroszok között 1009: Querfurti (Szt) Brunó, 1206: Gottfried OCist leknói apát, 1215: a poroszok pp-évé kinev. Christian misszionált. A kerséghez tartozás föltételei csak 1231 u. teremtődtek meg, amikor a Német Lovagrend meghódította a porosz ter-eket. Az 1243: megalapított kulmi, pomesaniai, ermlandi és samlandi egyhm-ket 1251-55: a rigai érsség alá rendelték. Kulm kivételével valamennyi pp. egyhm-jének 1/3-át kapta ppi birtokként, amiből 1/3-ot a székeskápt-nak adott. Az ermlandi kivételével az összes kápt. betagozódott a Ném. Lovagrendbe, mely 1249: a christburgi szerződésben, a Kúria utasítására, garantálta a megkeresztelkedett poroszok jogait. A Ném. Lovagrend főként a pogányok ellen harcolt, de gondoskodott a misszióról is, és a 15. sz-ig sűrű pléb-hálózatot hozott létre az országban. A régebben alapított rendeknek csak Ny-~ban (Oliva, Pelplin) voltak ktoraik. 1525: Albrecht nagymester →Luther tanácsára megvált a rendtől, ter-ét világi hgséggé tette és bevezette a reformációt, Pomerania és Samland pp-e követték - Ermlandé és Kulmé nem -, de a lutheri reformáció a Kir. ~ban is elterjedt. 1544: megalapították a königsbergi egy-et (Collegium Albertinum). - A →trienti zsinat (1545-63) után mindenekelőtt Ermlandban, Hosius pp. idején, a jezsuiták és a ferencesek segítségével indult el a kat. megújulás. A ~gal 1618: egyesült Brandenburg lutheránus, míg az 1614: hozzácsatolt Kleve és Mark r.k. többségű volt, a kölni érs-ek ezért alig tudták érvényesíteni joghatóságukat. A porosz kat. egyh. 1713: a színtiszta kat. Geldern megszerzésével, a r.k. katonai lelkészi szolg. megszervezésével, 1740-63: Szilézia, 1772: Ny-~, Ermland és a Netzedistrikt megszerzésével vált jelentősebbé. II. Frigyes az összes porosz kat-ok számára helynökséget kívánt fölállítani, de ez nem valósult meg. Közvetlenül nem avatkozott bele belső ügyeibe, de áll. felügyelet alá vonta az egyházat. Berlinben fölépíttette és 1773: fölszentelte a Szt Hedvig-tp-ot. Már 1747: diplomáciai kapcsolatot létesített a Sztszékkel, az egyh. életet a hivatalok betöltésével igyekezett befolyásolni. Az 1794: törvénykv-ben (Preussische Allgemeine Landrecht) meghirdetett vallási türelem csak addig tartott, míg az áll. felügyeletet nem igényelt magának az egyh. fölött. - 1803: az egyh. javainak kisajátításával és 1815: a bécsi kongr-on Ny-on szerzett ter-ekkel új helyzet alakult ki, hiszen a ~i lakosság 40%-a r.k. vallású lett. A p. De salute animarum bullájával 1821: Boroszló (Breslau) kivételével az államhatárokhoz igazította a ~i ppségek ter-ét. Ny-on Köln suffr-a lett Trier, Münster és Paderborn, K-en az egyesített Gnesen-Posené Kulm. Boroszló (Breslau) és Ermland exempt maradt. A székeskápt-ok megkapták a pp-választás jogát, de 1840-ig ez csak látszólag érvényesülhetett. - Az anyagi támogatás ígéretét az áll. nem tartotta be. Az első nagyobb vita 1837: a vegyes házasságok áll. szabályozása miatt alakult ki, mire letartóztatták Droste zu Vischering és M. von Dunin érs-eket (→kölni kérdés). A főleg Ny-on kibontakozó r.k. mozgalom az áll. felügyelet megszüntetésére törekedett. IV. Frigyes Vilmos 1840: lemondott az áll. felügyeletről, a kultuszmin-ban kat. ügyoszt-t szervezett. 1842: kiengesztelődésként az akkor kinevezett kölni koadjutor érs-kel, J. von Geissellel, az egyházpol. béke megteremtőjével együtt helyezte el a kölni dóm zárókövét. Az 1848-i forr. és az 1848-50-es alkotmány kibocsátása után az egyh. élet fölvirágzott. A papi hivatások száma sokasodott, a szociális-segélyező társulatok és intézmények, a hagyományos vallásos megnyilvánulások, pl. a népmissziók száma is jelentősen növekedett, de a nemzgyűl-ben 1852: P. Reichensperger vezetésével alakult Kat. Frakció elenyészett. - A válság jelei csak 1860 u. jelentkeztek a liberalizmus és az →ultramontanizmus közötti fokozódó ellentétekkel, különösen, mert a nép r.k. része kitartott a ném. egység nagynémet rendezése mellett. Az események fölgyorsulásához hozzájárultak a pápai →tévedhetetlenség dogmájának kihirdetéséből eredő viták, s az, hogy a Birod. megalapítását a prot. gondolat győzelmének érezték. A katolikusok →Ketteler pp. hatására hamar aktivizálódtak. Amikor Bismarck visszatért az áll. felügyelet érvényesítéséhez és ezzel elindította a →kultúrharcot, a pp-ök mind passzív ellenállásba vonultak, s követte őket a klérus és a hívek túlnyomó többsége is. Közben megalakult a r.k. Centrum Párt, mely parlamenti eszközökkel képviselte az egyh. érdekeket. 1878/79: Bismarck XIII. Leó (1878-1903) p-val közvetlen tárgyalásokkal fölszámolta a viszályt, amit 1887: lezártnak nyilvánítottak, holott még érvényben maradt több korlátozó törv-cikk. - Az I. vh-ig a ~i egyh. szociális intézményei kiépítésére törekedett, fölélénkültek egyes-ei s a velük kapcsolatos pol. katolicizmus, ill. a ném. világ- és gyarmatpol. törekvések mentén a külső misszió is. Az I. vh-t a hívők hazafias lelkesedéssel támogatták. - 1918 u. az Egyh. ~ban viszonylag könnyen alkalmazkodott az új helyzethez, s bár a területi veszteségekkel létszáma csökkent, a Centrum Párt révén növelte befolyását, főként szociális és iskolapol. téren. Jogi helyzetét megerősítette az 1929: kötött porosz konkordátum, mely visszatérve a De salute animarum bulla rendelkezéseihez fölszámolta a kultúrharc idején hozott törv-eket, de nem intézkedett az isk-król. Az új államhatárokhoz igazodva átrendezte az egyhm. határokat, megalapította az aacheni és a berlini ppséget és Schneidemühl prelatúrát. Köln, Paderborn és Boroszló (Breslau) érsség lett. Megmaradt a kápt-ok pp-választó joga úgy, hogy a Sztszék 3 jelöltjéből választhattak, s rendezték az egyháziak képzését és az egyh. hivatalok betöltését is. Az 1867: megszervezett Fuldai Püspöki Konferencia 1933: Össznémet Püspöki Konferenciává bővült. A konkordátumot 1945 u. a Ny-ném. szövetségi áll-ok elismerték, az NDK (1949-90) nem. Az 1990. X. 3-i újraegyesítés után rendelkezéseit az új szöv. államokban is érvényesítették. - 2. Evangélikus egyház. A Porosz Hgségben elsőként vezették be „felülről” a lutheri reformációt („Fürstenreformation”), Brandenburgban ez elhúzódott, annak ellenére, hogy a 15. sz: kialakult nemzeti egyház kedvező talajt teremtett hozzá. Az addig egységes vallású Brandenburg-~ban 1613: (Hohenzollern) János Zsigmond választófejed. (ur. 1608-20) kálvinista lett. A 17. sz-ot ezért a lutheránus nemz. egyh. és az udvari kálvinizmus közti ellentétek befolyásolták; a lutheránus jelleg fokozatos visszaszorulásával kialakult a vallásilag türelmes államegyház, melyre 1685: a →hugenották befogadása és a →pietizmus volt nagy hatással. A 17-18. sz. prot. uniós kezdeményezések meghiúsultak, a felekezetekre utaló lutheri és megreformált nevek helyett fokozatosan az átfogóbb evangélikus nevet kezdték használni. 1738-tól az egyh. ügyek irányítása a vallási ügyek oszt-ához került. II. Frigyes (ur. 1740-86) idején a területi növekedés teljesen fölbomlasztotta ~ egységes vallási jellegét, a vallások közötti határvonalak elmosódtak, miközben a porosz állami hazafiság és a felvilágosodás minden egyh-at érintett. Miután a bécsi kongresszus megnövelte ~ ter-ét, III. Frigyes Vilmos igyekezett megszüntetni a vallási megosztottságot. 1817: kimondta a porosz uniót, a lutheránus és a kálvinista egyh. egyesítését, amit az érintettek fenntartással fogadtak. Ezért az uniót az 1866: megszerzett ter-ekre nem terjesztették ki. IV. Frigyes Vilmos (ur. 1840-61) alatt zsinati törekvések jelentkeztek. A birod-alapítás után a protestantizmus elfogadta a nemzeti gondolatot. II. Vilmos (ur. 1888-1918) idején szoc. kérdések kerültek előtérbe. 1931: egyh. szerződést kötöttek ~gal. 1933 u. a nemzszoc. rendszer megpróbálta beolvasztani az ev. egyh-at az óporosz unióba, ami ismételt ellenállást váltott ki. A legsúlyosabb egyh. küzdelmek éppen ~ban folytak. **-88

Balás György: Az 1866. é. osztr-porosz háború. Bp., 1894. - Pallas XIV:124. - Breit József: Az 1870/71. é. ném-fr. háború. 1-2. köt. Bp., 1896-99. - Friedjung, Henrik: Harc a ném. hegemóniáért (1859-66). Uo., 1902. - Csuday Jenő: Egységes No. Uo., 1909. - Geographisches Orts-Lexikon des Deutschen Reichs. Leipzig-Wien, 1914. - Wlassics Gyula: A ném. világpol. és Bülow. Uo., 1914. - Vargha Zoltán: A Hohenzollern család. Uo., 1915. - Czettler Jenő: A porosz állam feltámadása az első fr. leigázás után. Uo., [1923] - Goetz, Wolfgang: A ném. nép tört. Ford. Német Andor. Uo., 1936. - Benesóczky Elek: A Hansa világkeresk. kapcsolatai. Uo., 1937. - A fuldai kiáltás. A ném. ppi kar megrendítő pásztorlevele. Uo., [1938] - Kováts Anna: Az 1870-71. évi fr-porosz háború hatása Mo-on. Pécs, 1941. - Nagy Frigyes katona, államférfi, gondolkodó irataiból. Összeáll. Franz Riedweg. Bp., 1941. - Freyer, Hans: Nagy Frigyes. Ford. Szigeti József. Uo., 1943. (A Ném-M. Társ. kiadványai 18.) - LThK 1993. VIII:551.- Messenger, Charles: Az utolsó porosz. Gerd von Rundstedt tábornagy élete. [Ford. Györkös Attila, Szilágyi Béla] Debrecen, 1998. (20. sz. hadtört.)