🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > P > Petavius
következő 🡲

Petavius, Dionysius, Denis Petau, SJ (Orléans, Fro., 1583. aug. 21.-Párizs, 1652. dec. 11.): teológus. - Orléans-ban és Párizsban tanult. 1603: Bourges-ban tanítani kezdett és a párizsi Sorbonne Egy-en teol-t tanult, nagy figyelmet szentelt a patrisztikának. 1605: belépett a JT-ba, 1610: pappá szent. 1611-21: retorikát tanított a rend reimsi és La Flèche-i koll-aiban, 1621-44: a teol. tanára Párizsban, majd uo. haláláig kvtáros. Kiadta többek között Szalamiszi →Epiphaniosz műveit. Több hitvitázó művet írt a kálvinisták és a janzenisták ellen. A dogmatörténeti kutatás úttörője és voltaképpeni megalapítója. Teol. mellett foglalkozott tört-mel, nyelvészettel, költészettel, csillagászattal, földr-zal, kronológiával is. - Fm: De doctrina temporum. Párizs, 1627. - Rationarium temporum. Uo., 1633. - Theologica Dogmata. 1-4. köt. Uo., 1644-50. - Levelezését 1652: kiadták. **

NCE XI:199. - LThK 1993. VIII:81.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.