Magyar Katolikus Lexikon > P > Pallasz Athéné


Pallasz Athéné, Minerva, Tritogeneia: a görög mitológiában Zeusz leánya, istennő; a latinoknál Minerva. - A mítosz szerint Zeusz a ~t méhében hordozó első feleségét, Métiszt lenyelte, de ~ bizonyos idő múlva kipattant a fejéből, melyet Prometheus egy szekercével meghasított. ~ teljes, csillogó fegyverzetben, dárdával, pajzzsal és a test formáihoz simuló, kígyószerű rojtokkal ellátott, páncélszerű állati bőrbe (égisz) öltözve pattant elő. E „születés” a Ny-on lévő Tritón folyó mellett történt, innen ~ Tritogeneia neve. - A mítosz egy krétai változata szerint ~ ősidőktől fogva felhőbe volt burkolva, ahonnan Zeusz villámcsapása hozta elő. Ezért ~ a zivatarfelhők és villámok istennője, s ezért képzelték rettentőnek, végtelen erejűnek, legyőzhetetlennek és szűznek (parthenosz). Mivel a zivatar égi háború, ~ a háborúnak is istennője, de Arésszel szemben, aki a versengő, lelketlen csaták istene, ~ a megfontolt hadviselésé, aki az eszes hadakozókat (Diomedészt, Achilleuszt, Odüsszeuszt, Iásónt) különösen segítette. Lándzsájának, a villámnak forgatásáról kapta a Pallasz melléknevét. Hadi istenség lévén ~ istennője a harci zenének is, feltalálója a trombitának, a fuvolának és a harci táncnak, melyet a pánathénaiákon ~ tiszt-ére nagy ünnepélyességgel szoktak eltáncolni. - Azon felfogás alapján, mely a felhőket szövedéknek, a bárányfelhőket gyapjúbolyhoknak látja, ~ feltalálója és istennője a szövészetnek és minden női kézimunkának. Ugyanezen alapon istennője az észnek és a kiművelt gondolkodásnak (később a tud-oknak), mert aki a guzsalyszálakat finom szövetté szövi össze, okos gondolattá szövi az elme különböző szálait is. Ezért szerepel a Pallas szó a tud-os int-ek nevében. - ~ Polias (Városvédő ~) a gör. városok oltalmazója: így Trójának, Troizennak, Spártának, Megarának, s főként Athénnak, mely vsz. ~nek szentelt több település összességeként jött létre. - Athénben és Attikában a fatenyésztésre és földművelésre vonatkozó mítoszai is éltek: amikor Poszeidón és ~ Attikáért harcoltak, Poszeidón a szigonyával forrást fakasztott a sziklából, ~ viszont a sokkal áldásosabb →olajfát teremtette meg a város számára. ~ képes elhárítani a jégesőt, ő találta fel az ekét és tanította meg az embert arra, hogy a lovakat a kocsi elé fogja. - Kultusza kisebb-nagyobb mértékben egész Görögo-ban és gyarmatain elterjedt, természetesen legnagyobb mértékben Athénban. Minden hónap 13. napja ~nek volt szentelve; szt állata főként a bagoly (gör-ül glaux, glaukhópisz, 'a ragyogó tekintetű'), kakas, varjú, kígyó; szt növénye az olajfa és a gránátalmafa. - Ikgr. Ülő helyzetben való ábrázolása Homéroszra megy vissza: az Iliászban a trójai nők értékes peploszt terítenek ~ térdére. Az álló ~-ábrázolások közös jellemzője a jobb kézben emelt lándzsa és a pajzzsal vértezett, kinyújtott balkar. - Az ókor legkiválóbb ~-alkotása Pheidiász (csak másolatból ismert) aranyból és elefántcsontból készült, 12 m magas ~ Parthenosz-szobra az Akropoliszon, jobb tenyerében Nikének, a győzelem istennőjének aranyszobrocskájával, talpig érő ruhában, bal keze a pajzson nyugodott, a hozzá támasztott lándzsával. A pajzs külső felén az amazonok, belső felén a gigászok harca volt kiverve. A mellet az égisz, a fejet a tarajos sisak födte. Pheidiász még 7 ~ szobrot készített, köztük a ~ Promachoszt (harcos ~), melyet a perzsák legyőzésének emlékére Athénban az Akropoliszon államköltségen állítottak fel: ~ sisakosan, dárdáját a földbe tűzve, pajzzsal látható. - 1797: találták Velletri (Olo.) közelében a Louvre-ban őrzött „Velletri Pallasz”-t, mely nagy arányai mellett is az alkotói elgondolás és a technikai kezelés minden részében mértéktartó és művészi. - ~ szobra a budai várban Loyolai Szt Ignác szobrának helyére került. **

Pallas II:281.