🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > ón
következő 🡲

ón, Sn (lat. stannum): ezüstfehér, lágy, jól hengerelhető fém. Rézzel ötvözve: →bronz. - A Szentírásban a Szám 31,22: és Ez 22,18-20: szerepel. Hátsó-Indiából szerezték be (Ez 27,12: Tarsisból). - A puha, jól önthető, hengerelhető, húzható, esztergálható →fém az egészségre nem ártalmas, meghatározott mennyiségű →ólommal ötvözve sem, ezért edények készítésére, ill. rézedények és egyéb rézből készült tárgyak bevonására alkalmas. Mivel önállóan igen könnyen deformálódik, hidegre, melegre rendkívül érzékeny, ált. ötvözik. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.