🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > orvos
következő 🡲

orvos (lat. medicus): a →gyógyítást hivatásszerűen végző személy. - 1. Az ókorban az ~ pap, természettudós, filozófus volt (→Hippokratész). Emellett az egyszerű nép körében a különféle gyógyítási gyakorlatok kezdettől fogva minden kultúrában éltek. A szerzetesházak hamarosan a ker. orvostud. közp-jai lettek, ahol ~i munkákat is másoltak. Elsőként a montecassinói bencés ktor lett ilyen ~i közp., itt élt a kk. nagy ~a, Constantinus Africanus. Salernóban valóságos ~i isk. alakult, ahol szerz-ek mellett világiak is tanítottak, s a 13. sz: meghatározó szerepük lett az ~képzésben. 1180: Montpellier-ben (Fro.) működött hasonló isk. Salerno és Montecassino ~i ismereteit foglalta össze a 12. sz: népszerű Regimen Sanitatis Salernitanum, mely minden ktorban használatos volt. - 2. A Szentírásban az embernek elsősorban Isten az ~a (Kiv 15,26; Bölcs 16,12; Jer 33,6), az ~nak is Ő adja a gyógyító képességet. Ezért a gyógyulást nem szabad csak az ~tól várni (2Krón 16,12), s a hamis ember gyógyító tud-a nem ér semmit (Jób 13,4). „Aki vétkezik Teremtője ellen, az ~oknak kerül a kezébe” (Sir 38,15). A büntetés egyik formája, ha nincs ~ és gyógyulás (Jer 8,22). Az ~ a gyógyítás mellett (vö. Tób 2,10) a balzsamozást is végezte (Ter 50,2), nagy tisztelet övezte (Sir 38,1). - Jézus Krisztus ~ként jött közénk, nem az egészségesekhez (akik magabiztosan önmagukat tökéletesnek tartják), hanem a betegekhez, akik tudják, hogy rászorulnak Isten gyógyító erejére (Mt 9,12). - A tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszony „sokat kiállt az ~októl, mindenét rájuk költötte, de csak romlott az állapota”; Jézus neki nyilatkoztatta ki, hogy a hit gyógyítani képes (Mk 5,25-26.34; Lk 8,43). - A názáretiek csodát kérő provokációja („~, magadat gyógyítsd!”, Lk 4,23-24) előrevetíti a kereszten függő Jézus provokálását: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és hiszünk neked” (vö. Mk 15,30-32). - Az egyhatyák között Jézust elsőként Antiochiai Szt Ignác mondta ~nak (ad Ef 7,2). - ~ volt Lukács evangélista (Kol 4,14). - Az →orvosszenteknek hivatásuk volt a gyógyítás. Legismertebbek közülük: Szt Kozma és Damján, a →tizennégy segítőszent között Szt Pantaleon; s II. János Pál p. 2003. III. 23: avatta b-gá →Batthyány Strattmann Lászlót. A hivatásos orvoslás mellett azonban nagyon sok szt megkapta Istentől a csodálatos gyógyítás ajándékát. -

3. Ikgr. Tudós öltözetben, üvegedénnyel, gyógyszeresdobozzal, esetleg koponyával és szemüveggel ábrázolták. A →haláltánc képeken az ~ a halál ellentéte. A 16-17. sz. kv-illusztrációkban kedvelt a Krisztus az ~ ábrázolás. **

Kirschbaum I:190. - Schütz 1993:111.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.