országgyűlés: tövényhozó testület. - A m. királyságban a →királyi tanácsból, majd a →nemességből, 1848 óta választott polgárokból alakított törvényhozó testület. - 1. 1526-ig. A rendi társad. mindenütt kifejlesztette az ~ intézményét. A m. ~ vsz. a székesfehérvári törv-napokból fejlődött ki. Az 1231-i →Második Aranybulla szerint az összegyűlő nemeseknek ellenőrző joga volt a →nádorral szemben, az 1267. évi decretum vm-nként 2-3 nemes megjelenését mint az orsz. összes nemeseinek képviseletét tartotta szükségesnek. E decretum kiadását a nemesek gyűlése előzte meg, mely után kéréseket intéztek a kir-hoz, aki báróival tanácskozván adta ki a törv-t. Ez tekinthető az első ~nek. - IV. (Kun) László (ur. 1272-90), miután ünn. gyűlést tartott és megtárgyalta a kérdést a bárókkal és nemesekkel, 1279: rendezte a kunok ügyét. - 1290: a gyűlés (lat. congregatio sollemnis et publica, parlamentum publicum) már igényelte, hogy a kir. udvar méltóságait, az orsz. báróit rendszeresen ellenőrizze. A 25. tc. kimondta, hogy az orsz. összes bárói és nemesei évente egyszer, Fehérvárt gyűljenek össze, hogy az orsz. állapotáról tanácskozzanak, a bárók működését megvizsgálják, „hogy melyik miképpen jár el tisztében és védte meg az ország jogait”, és a kir. és tanácsosai ítéletével érdemük szerint jutalmazzák, ill. büntessék őket. - A nemességnek a törv-hozásban való részvétele nem valami ősjogból, hanem kir. engedményből származott, mint az az 1298. évi ~ decretumából kiderül, melyen a nemesség „a király és az ország bárói beleegyezéséből felhatalmazást kapván” jött össze, és határozatait a kir. és a bárók jóváhagyták és pecséteikkel látták el (44. tc.). A br-k és a köznemesség tehát akkor sem tárgyaltak együtt, a br-k a kir. tanácsában foglaltak helyet. - Az Anjouk idejében nem volt szokás ~t tartani. I. (Nagy) Lajos 1351-i törv-e szerint az „ország előkelőinek és nemeseinek gyűlése és összessége” a kir. színe elé mint kérő járult, és hivatkozva azokra az érdemekre, melyeket a nápolyi hadjáratokban szereztek, kieszközölték az Aranybulla megerősítését, amihez a kir. alattvalóinak nyugalmára és hasznára, mint mondja, „anyánk akaratából és báróink tanácsára” más „szabadságokat” is fűzött. A törv-ek tehát megint a kir. akaratából folytak, aki kibocsátásuk előtt csak tanácsát hallgatta meg. A kir. meg is változtatott törv-t. Így változtatta meg Lajos kir. pl. azt, hogy a tizedet ezután termésben szedjék be (1351:6. tc.). A p. kívánságára a köv. évben visszavonta ezt, s elrendelte a tized pénzben történő fizetését. Az 1351:8. tc. a száraz vámok eltörlésekor kivételeket engedélyezett. Az ~ek összehívása csak a 15. sz. közepétől állandósult. Zsigmond (ur. 1387-1437) sem érezte magát az ~en hozott törv-ektől lekötve. - Az udvari meltóságokat viselők, az orsz. előkelő nagybirtokosai, a br-k, mint a kir. tanácsának a tagjai régóta részt vettek az orsz. ügyeinek intézésében és ~ek idején is külön meghívás nélkül összegyűltek a kir. személye körül. Külön tanácskoztak és erősítették meg a 13. sz. végén a királlyal együtt a köznemesek gyűlésének határozatait. - A köznemesség személyesen v. képviselők útján jelent meg. Erősebb kir-ok nem vették magukra a tömegekkel való tárgyalás terhét, melyet a gyengébbek kénytelenek voltak vállalni. Előfordult, hogy tömeges gyűlésre egyik-másik vm. csak követeket küldött. Minthogy az ~t a kir. hívta össze, a megjelenés módjának a megállapítása is tőle függött. Már a fehérvári törv-napokon is meghonosodott a képviseleti rendszer, az 1267. évi decretum vm-nként 2-3 nemes megjelenését kívánta. III. András (ur. 1290-1301) alatt személyesen jelentek meg a nemesek. 1385: Mária 4-4 vm. követet hívott meg, s ettől kezdve hosszabb időn át a képviseleti rendszer érvényesült. A kiküldöttek, akik a „vármegye személyében” jelentek meg, teljes joggal képviselték megbízóikat, a vm. közönséget, amint azt törv-ek ismételten hangsúlyozták. A követek, akiknek költségeit a vm. közönsége megtérítette, utasításokat is kaptak küldőiktől. Zsigmond 1433. é. hadszervezeti reformtervét a vm-k a kir. kívánsága szerint kötelesek voltak megvitatni és azután követeiket az ~re küldeni. Hunyadi Jánost 1446: a nemesek tömege választotta meg kormányzónak, de 1447: a nádorválasztásra már csak a követek jöttek el, vm-nként 15 fő. - Az I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) alatt tartott ~ek képviseletiek voltak, ő nem tűrte a tömegtárgyalást. - A gyenge Jagellók idejében nagy tömegek jelentek meg az ~eken. A pol. párttá szervezkedett köznemesség fontosnak tartotta, hogy minden egyes tagját kényszerítse a megjelenésre és tömegével ellensúlyozza az udvari főnemességet, és így érje el a maga érdekeinek megfelelő törv-eket. Az 1495:26. tc. elrendelte, hogy a kir. ne a vm-k képviselőit, hanem az egész nemesi közösséget hívja meg. II. Ulászló (ur. 1490-1516) ennek ellenére próbálkozott még képviseleti ~ összehívásával, de az 1498:1. tc. előírta minden nemes személyes részvételét (a meg nem jelenő főpap v. br. 800, a köznemes 400 Ft-ot fizessen). Csak a betegek, sánták, vakok és azok mentesültek, akik szegénységük miatt nem tudtak jönni, valamint az uradalmak tisztjei, a végvárak őrzői és a kir. szolgálatban külf-ön tartózkodók. Az osztatlan birtokon élő családból csak egynek kellett megjelennie, az egytelkesek közül tizen küldhettek egy képviselőt. Mindez mutatta, hogy a birtok a megjelenés alapja. Az 1518. é. bácsi ~ (29. tc.) jószágvesztéssel sújtotta a távolmaradókat, hivatalvesztéssel és bírsággal a fő- és alispánokat, ha segédkezet nyújtanak ehhez, a 28. tc. szerint a bírságot a szabályszerűen megjelent szegényebb nemesek segélyezésére kellett fordítani. - Az ~en való megjelenés kötelesség volt, melyet a velejáró költségek miatt a főpapok és br-k könnyebben elbírtak, mint a köznemesek, akik ha a kitűzött időnél jóval később is nyitották meg a tárgyalásokat, nem győzvén a kiadásokat, kénytelenek voltak az ~ről távozni. Ezért rendelte el az 1492:108. tc., hogy az ~t a kitűzött idő után legkésőbb 4 nappal meg kell nyitni. A kir. a meghívólevélben ígérte meg, hogy az ~ nem lesz hosszú. - Az erdélyi és szlavóniai vm-k is küldtek képviselőket az ~re. A városi polgárság csak 1445-től volt képviselve az ~en. Zsigmondnak a városok ügyében 1405: kiadott decretuma nem ~en létrejött törv., hanem olyan kir. elhatározás, melyet a tanács és az érdekelt városok küldötteinek meghallgatása után adott ki. Mikor 1445: a megürült trón betöltéséről, ill. a már megkoronázott V. László elismeréséről volt szó, fontosnak tartották a városoknak, László legnagyobb híveinek meghallgatását. Maguk a városok nem nagy súlyt helyeztek a megjelenési jogukra, hiszen a nemesség melletti csekély tekintélyük miatt sem játszhattak jelentős szerepet. A szigorú törv-ek, melyek a Jagellók korában a megjelenést szabályozták, semmit sem szólnak a városokról. A néhány városi követ legfeljebb értesítést küldhetett megbízóinak az ~ lefolyásáról. - Az ~ összehívásának joga a kir-t illette, a kir-választó gyűlésé a nádort (1485:3. tc.). Meghívólevelet, mely a gyűlés idejét és helyét jelölte meg, kaptak az egyh. és világi főurak, nagyobb birtokosok, a vm-k és a városok közönsége. - Az ~ helye kezdetben Székesfehérvár volt, utóbb a tömeges gyűlések Rákos mezején folytak le, és e hely neve annyira összeforrott az ~sel, hogy külf-ön „Rákos”-nak nevezték rendjeink gyűlését. II. Lajos (ur. 1516-26) alatt a tör. elleni hadbavonulással kapcsolatban másutt is (Tolna, Bács) tartottak táborozó ~eket. - Az 1447:45. tc. kimondta, hogy évente tartsanak ~t. Ugyanezt akarták 1471: is elérni (1. tc.), de a kir. a szentesítéskor hozzátette: „Ha ezt a szükség kívánja...” 1498: is ezt kívánták, de 4 év után megelégedtek a rendek 3 évenként tartandó gyűléssel. I. (Hunyadi) Mátyás idejében hoztak törv-eket, melyek azt mutatják, hogy ~ek tartása nem volt mindig kívánatos a rendeknek. 1472: azt óhajtották, hogy 2 évig, 1478: legalább 5 évig ne tartson a kir. ~t, ami összefügghet azzal, hogy I. Mátyás minden ~en adót szavaztatott meg. A Jagellók alatt tartott sok ~ annyira igénybe vette a rendeket, hogy közvetlenül Mohács előtt törv-t hoztak (1526:16. tc.), mely szerint, minthogy a szegény nemesek a folytonos ~ek költségei miatt jószágaikat eladták és jobbágysorsra jutottak, a kir. ne hívjon egybe gyűlést az ~ szokásos idején kívül, csak nagy szükség esetében. - Az ~i javaslatokat, melyeket a kir. terjesztett a rendek elé, a kir. tanács készítette elő. Az orsz. előkelőinek ez a gyülekezete az ~i tárgyalások ideje alatt is együtt volt. Ez időben a kúriában és az alsóbb fórumokon is szünetelt a bíráskodás. Az ~ tagjai különös védelemben részesültek: aki közülük egyet megvert, megsebesített v. megölt, →hűtlenségbe esett (1507:12. tc.). - Hatáskörét a szokásjog állapította meg. Legfőbb hivatása a törv-hozás. Amikor I. (Hunyadi) Mátyás 1462: a korona visszaszerzéséért nagyobb adót akart kivetni, hangsúlyozta, hogy a korona ügye az egész áll-ot érdekli, ezért nem akar abban pusztán tanácsának meghallgatásával határozni, „mivel azok az ügyek, melyek a közhasznot illetik, méltán tárgyalandók meg és döntendők el mindenkinek közös tanácsával”. Az, hogy melyek ezek az ügyek, a kir-tól függött. Az adómegszavazás joga is csak az 1504:1. tc-kel jutott véglegesen az ~ hatáskörébe. A hadügy kérdésében is gyakran hoztak törv-eket. -

2. 1526-1847. A nemesség 1532-ig összehívás nélkül is többször összejött, azután már csak kir. elhatározás alapján. A Bocskai-szabharcig (1604-06) a kir. tetszése szerint hívhatta meg az urakat, az egyháziakat és a városokat, a fölkelés győzelme után a túlnyomó részben prot. rendek egyfelől az egyháziak, másfelől a városok meghívásának korlátozását óhajtották elérni. - Mióta Rudolf (ur. 1576-1608) Bazin, Modor és Szentgyörgy Pozsony vm. városokat (melyeket Illésházy Istvánnak zálogba adott, annak megjutalmazásául, hogy a zálogösszeget maguk kifizették) szabad kir. városokká tette, és így ezek az ~en szavazati jogot nyertek, a nemesség attól félt, hogy a kir. a mindig vele tartó polgársággal majorizálni fogja a vm. követeket. A fölkelés győzelme után törvényt hoztak (1608:6. tc.), mely szerint a kir. ezután a m. tanács közreműködése nélkül mezővárosokat kiváltságban v. szabadságban ne részesítsen. - Az 1608:1. tc. megállapította az ~ összetételét, így a kir. önkényt kizárta. A törv-nyel a főpapok egy részét a nagyobb befolyású felsőtábláról az alsóra szorították. Meghatározták, kiket kell karokon és rendeken (status et ordines) érteni, vagyis kiket hívhat meg a kir. ~re és kiknek van ott szavazati joguk: ezek a főpapok, bárók, nemesek és a szabad kir. városok 4 rendje. Rajtuk kívül senkit sem hívhatott meg a kir. A felsőtáblán a br-k és a mágnások mellett csak a mpp-ök foglalhattak helyet. A kápt-ok, a ppi joghatóságnak alá nem vetett prép-ok kápt-jukkal és konventjükkel egy-egy képviselő útján, az országban birtokos, kiváltságolt, infulás prép-ok és apátok, továbbá a pálosok generálisa az alsótáblára utaltattak. Ugyanoda hívandók meg a vm. követek mellé az 1514:7. tc-ben felsorolt szabad kir. városok követei is. Ezeken kívül a kir. csak az orsz. nagybíráit, helyetteseiket és a kir. tábla ülnökeit hívhatta meg. Ott ülhettek a távollevő mágnások követei is. - A kir-ok más városoknak is küldtek meghívókat az ~re. Számuk a 17. sz: 30-ra szaporodott. Hogy a városok követei ne majorizálhassák a vm-ket, ami a török kiűzése után a visszafoglalt ter-ek városainak megjelenésével könnyen bekövetkezhetett volna, az 1687:17. tc. megtiltotta, hogy a kir. a jövőben másképp, mint a törv-hozás útján vehessen föl valamely helyet a szabad kir. városok sorába. Ezt a törv-t azonban nem hajtották végre, az alföldi nagy városok nem maradhattak képviselet nélkül az ~en. A rendeket ez közelebbről nem érintette, a városok részéről fenyegető majorizálás veszélye elmúlt, mióta szokássá vált, hogy az összes városi követek szavazatát egyetlen szavazatnak számították. - Az ~i meghívókat (litterae regales) a kir. a főpapoknak és mágnásoknak személy szerint, továbbá a vm-k és a városok közönségének küldte meg. A meghívót 6 héttel az ~ megnyitása előtt kellett kibocsátani (1635:79. tc.), és az tartalmazta az ~ megnyitásának idejét és helyét, gyakran, de nem mindig az összehívás főbb okait is (koronázás, nádorválasztás stb.) és azoknak a javaslatoknak a megnevezését, melyekre vonatkozólag a követeknek küldőiktől utasításokat kellett kapni. - Tömeges ~ek a 16. sz. közepe óta nem voltak. Miksa fia, Rudolf megválasztása érdekében még megkísérelt 1572: tömeges ~t tartani, de ez nem jött létre és ilyen kísérlet többé nem is történt. Azt, hogy minden egyes vm. v. város hány követet küldhet ki az ~re, törv. nem állapította meg. 1681: még az országos sérelmek közt szerepel, hogy a meghívó kettőben határozta meg a küldhető követek számát. Csak lassanként fejlődött ki az a szokás, hogy minden vm-t 2-2 követ képviseljen, amit azután a jász-kun ker-re, a hajdú városokra és általában a városokra is alkalmaztak. - Tekintet nélkül lakosságuk számarányára Pest vm-nek is csak 2 követe volt, mint a kis Turócnak v. Ugocsának, Pest városának is éppúgy, mint Bazinnak. - Sokáig a kir-tól függött, mikor hív össze ~t. Utóbb törv-ek rendelték el, hogy ez 3 évente történjék meg, de szükség esetén hamarabb is (1655:49., 1681:58. és 1715:14. tc.). A törv-es utód megkoronázása céljából 6 hónapon belül kellett ~t tartani (1791:3. tc.). Az ~ tartamát a törv-ek 2 hónapra korlátozták (1649:44. tc.), kivéve, ha sürgős szükség ennek az időnek meghosszabbítását kívánná meg. A tárgyalás módja lehetetlenné tette ennek az időnek a megtartását, és a 18-19. sz. ~ek nemegyszer több éven át elhúzódtak. - Az ~ek helye a török hódoltság idejében főv-sá lett Pozsony volt, ahol 1848-ig megmaradtak annak ellenére, hogy a m. kormányszervek II. József idejében Budára kerültek át. Bécshez való közelsége az udvar szemében különösen alkalmassá tette Pozsonyt e célra. Ha a körülmények úgy kívánták, 1605: Korponán, Szerencsen, 1606: Kassán, 1620: Besztercebányán, 1681: Sopronban, 1683: Kassán, Tállyán, 1705: Szécsényben, 1706: Huszton, 1707: Ónodon, 1708: Sárospatakon, 1792, 1807: Budán gyűltek össze a rendek. Az ~ tagjainak elszállásolásáról a kir. főlovászmester és alája rendelt szállásosztók gondoskodtak. A főpapokat és br-kat a pozsonyi belvárosban levő szállásokra előjog illette meg. A háztulajdonosok kötelesek voltak ingyen szállást adni, ez Pozsony városát különösen megterhelte amiatt, hogy az ~ek a 19. sz: éveken át együtt ültek és akadályozták a lakások bérbeadását. A várost azonban bőven kárpótolta a nagyobb forgalom, amellyel egy-egy ~ járt. - Az ~ megnyitása előtt 30 nappal a bíróságokon törvénykezési szünetet kezdtek, mely a városi, (néhány más perfajta kivételével) a vm. és a sztszéki bíróságokra is vonatkozott. A szünet a követek hazatértéig tartott. Ez az idő arra szolgált, hogy a vm-k gyűlésein a kir. meghívót fölolvassák, az ~ elé terjesztendő sérelmeket és kívánságokat megbeszéljék és megállapítsák, a követeket megválasszák, megbízólevéllel (creditiva) és utasítással (instructio) ellássák. Méltán nevezték a megválasztottakat követeknek (ablegatus), mert csak küldőik utasításai szerint járhattak el. Ha az ~en fölmerült valami, amire a követek utasítást nem kaptak, úgy megbízóiktól pótutasítást kértek. Ha a követ nem tartotta magát az utasításhoz, megbízói visszahívhatták és mást küldhettek helyébe. Ezen a címen nemegyszer megtörtént, hogy a kormányszékek nyomására egy-egy kellemetlen követet vm-je eltávolított és a kormánynak megfelelőt küldött helyébe. - Az ~ tagjainak személyes biztonsága különös védelemben részesült. Bármely erőszaktételt v. személyes sértést szigorúan megtoroltak. Aki követet megvert, megsebesített v. személyes szabadságában bármikor korlátozott, hűtlenséget, későbbi törv-ek szerint nagyobb hatalmaskodást követett el. Távollétük alatt birtokukba bármi címen végzett beiktatás érvénytelen volt. - Az ~sel járó költséget a felsőtábla tagjai maguk fizették, ill. jobbágyaikra kivetett rendkívüli szolgáltatásból fedezték. A vm. és a városi követek kiadásait megbízóik térítették meg a házi pénztárból (cassa domestica), melybe a jobbágyok erre a célra külön adóztak. - A belső rend fönntartásáról a főajtónállómester (ianitorum regalium magister) gondoskodott. A tárgyalások nyilvánosság előtt folytak, hacsak különös esetekben nem rendeltek el zárt tárgyalást. A karzatokra rendes öltözetben mindenki beléphetett, az ülésterembe csak a követek, nemzeti, katonai v. egyh. viseletben. Lármán és kiabáláson kívül az üléseken rendzavarás, tettlegesség nem fordult elő. Kz-os gúnyversek gyakran forogtak a követek kezén, akik az ~sel kapcsolatban élénk társad. életet éltek, vendégeskedtek, főleg a főpapok és a mágnások asztalánál. Az ~ külső képéhez tartozott, főleg a 19. sz: a karzatokat megtöltő ~i ifjúság. Ezeket az ifjakat a vm-k, a városok és a szabad ker-ek küldték a követekkel, hogy nekik tollukkal segítségükre legyenek, s őket napidíjjal is ellátták. A főrendek is hoztak magukkal ilyeneket. A kir. tábla jegyzői, a jurátusok és a pozsonyi isk-k tanulói csatlakoztak még hozzájuk. Ezek nem csekély hatással voltak a közvélemény kialakítására akkor, amikor a sajtó szigorú cenzúra alatt állt és még a szónokok neveit sem közölhette. Az ifjúság ellenben éljenzéssel, tüntetésekkel fejezte ki a közhangulatot. A követek az ifjaknak tollba mondták megbízóiknak küldött jelentéseiket, velük íratták le az ~sel kapcsolatos nagyszámú iratot mindaddig, amíg azok nyomtatásban is meg nem jelentek. - Az ~ megnyitásának módja. Miután a rendek összegyűltek, a követek az elnökségnél bemutatták megbízóleveleiket. A megnyitás előtt mindkét tábla tagjai bemutatkoztak a nádornak és a prímásnak. A felső táblán a nádor, akadályoztatása esetében az →országbíró, v. ha ez is gátolva volt, a →tárnokmester elnökölt; az alsótáblán a személynök, ill. az alnádor v. az alországbíró. Az alsótáblának sem volt választott elnöke, hanem a kormány képviselője elnökölt, aki (miként a nádor a felsőtáblán) az udvari párt vez-je is volt. - A megnyitás előtt a rendek megválasztották az elnökséget, a 2 tábla üdvözölte egymást és megbeszélte a megnyitás módját. A megnyitás rendjét a nádorhoz intézett kir. directorium állapította meg, melyet a nádor előbb a felsőtáblán ismertetett, majd átküldött az alsótáblára. Nem ritkán már a directoriumról is vita keletkezett, főleg rangsor-kérdésekben. 2 küldöttséget választottak, az egyik a kir-t meghívta Bécsben az ~re, a másik az orsz. határánál ünnepélyesen fogadta és üdvözölte. Mind a kettőt főpap vezette. Ezek megválasztása után Veni Sanctén vettek részt a pozsonyi főtp-ban. - A kir. ritkán jelent meg személyesen, rendesen teljhatalmú megbízottat küldött, valamelyik titkos tanácsosát, főminiszterét v. az uralkodócsalád valamelyik tagját. Teljhatalmú megbízásuk ellenére ezek nemegyszer fordultak jelentéstétel és utasítás végett az ~ alatt is a kir-hoz. A rendek a kir. v. megbízottjának megérkezése után felvonultak a kir. palotába, ahol a kir., ill. megbízottja beszéd kíséretében átadta a javaslatokat (propositiones) a nádornak, s ezzel megnyitotta az ~t. A rendek megkezdhették a tárgyalást. - A felsőtábla tagjai hosszú asztalok mellett foglaltak helyet. A középsőnél ült a nádor, tőle jobbra a főpapok rang és a kinevezés sorrendje szerint, balra az orsz. bárói, továbbá a koronaőrök, a vm-k főispánjai, előbb az örökösök, azután a többiek beiktatásuk rendjében, majd Horváto. és Szlavónia küldötte és a fiumei kormányzó, végül a c. mágnások. Az alsótáblán a személynök korlátokkal ellátott emelkedettebb helyen ült, ahonnan jól áttekinthette az egész termet. Uo. foglaltak helyet az alnádor, az alországbíró, a 4 →ítélőmester, a tábla ülnökei és Horváto. kiküldöttjei, végül a kir. tábla felesküdt jegyzői. Az emelvény előtt levő asztaloknál ültek a vm. és a városi követek, a kápt. képviselők, az apátok, végül a távollévő főpapok és mágnások, valamint ezek özvegyeinek és árváinak képviselői. - A tárgyalás nem a mai formák szerint ment végbe. Törvényjavaslat előterjesztésére csak a kir. volt hivatva, az alsótábla tagjai legfeljebb kéréseket (postulata) terjeszthettek elő. A javaslatok előkészítésében a kir. a bécsi kormányszerveket (→titkos tanács, →udvari kamara, hadi tanács) vette igénybe, melyek elé a m. tanácsosok véleményét is elő szokta terjeszteni felülvizsgálás végett. Nem egy javaslat közvetlenül e kormányszékektől, de még az alsó-ausztriai kamarától is indult ki. A 16. sz: a javaslat rendesen 2 részből állt. Az elsőben írt a kir. a háborús viszonyokról, melyek miatt rendkívüli adó megszavazását kérte, ennek fölosztásáról, behajtásáról és az erre szükséges szervezetről, másodsorban a katonaság állapotáról és a hadi szükségletekről. - A 16-17. sz: s a 18. sz. 1. felében is a felsőtáblának jóval nagyobb befolyása volt a tárgyalásokra, mint az alsónak. Az ~ bizottságai, melyek a kir. meghatalmazottjával és a kormányszékekkel tárgyaltak, többségükben főurakból álltak. A 2 tábla egymáshoz való viszonya a 19. sz: megváltozott, amikor a reformokat képviselő liberális ellenzék révén az alsótábla a vm-k gyűlésein választott követeivel, mint a közhangulat kifejezője, döntő befolyásra tett szert. A rendi gyűlés a kir-lyal szemben egységet alkotott. A javaslatokat a 2 tábla egyidejűleg tárgyalta és együttesen adta meg rájuk a feleletet. A javaslatokat a 2 tábla együttes ülésében felolvasták, majd azon vitatkoztak, hogy a javaslatokat v. a sérelmeket tárgyalják előbb. - Sérelmeken (gravamina) a törv-ek megszegését és az alattvalóknak ebből, valamint jogtalan intézkedésekből eredő károsodását értették. Legtöbb ezek közül az idegen katonaság visszaéléseinek volt a következménye. Az alsótábla biz-a állapította meg, melyek a legsúlyosabbak a rendek fölsorolta sérelmek közül, és ezért melyek orvoslását kell legelőbb kérni (gravamina praeferentialia). Ehhez a felsőtábla beleegyezését is kikérték, és a sérelmek végleges összeállítása a 2 tábla megegyezése alapján történt. A vm. követek utasításaiba a magánsérelmeknek oly nagy tömegét vették föl, hogy a 19. sz. ~eken már lehetetlen volt azok részletes megtárgyalása a kir. elé való föterjesztésre, és csak a legfontosabbakat vitatták meg. - Mind a javaslatok, mind a sérelmek megtárgyalása a 18. sz. vége óta először az ún. kerületi ülésekben (sessiones circulares) történt, melyek eredete nem világos. Eleinte egy-egy országrész követei jöttek össze nézeteik tisztázása végett, utóbb az egyes ter-ek (Dunáninnen, Dunántúl, Tiszáninnen, Tiszántúl), majd 1790 u. együttesen tartottak ilyen gyűléseket, melyeken a kápt-ok és a városok küldöttei is részt vettek. E gyűlések célja volt, hogy a követek az udvarhű elnökség távollétében szabadon elmondhassák véleményüket. Itt nem a személynök, hanem a vm. követek fölváltva elnököltek. Állásfoglalásuk nem maradt titokban, a pol. rendőrség pontos jelentéseket küldött Bécsbe a ker. üléseken történtekről is. A 19. sz: minden ~i tárgyat először itt vitattak meg, s azért itt tettek indítványokat is a teljes ülés elé való terjesztés céljából. Ezen ülések határozatai eldöntötték a javaslatok sorsát. Az ~ tárgyalásait fölöslegesen elnyújtották, mert az országos ülésen ugyanazok a követek újból elmondták nézeteiket. Ezeken az üléseken nem vezettek naplót. - Az ~eken házszabályok, elkészített, kidolgozott beszédek nem voltak. A hozzászólások legtöbbször csak a viták során történtek. Az ellenzék elsősorban a tiszavidéki prot-okból állt, de közülük is nem egyet meg tudott nyerni az udvar c-ek, rangok és hivatalok adományozásával. A felsőtáblán az 1840-es évekig ritkán volt ellenzék, hiszen tagjai méltóságaik révén gyakran szerepelhettek az udvarnál mint tanácsadók. A városok függő viszonyban voltak a kormányszékektől, követeik nem beszélhettek szabadon, sohasem mertek ellenzékiek lenni. A ker. ülések határozatait az elnökség közölte az alsótábla elnökével, s azok a rendes, országos ülésen (sessio regnicolaris) kerültek megvitatásra. A követek jelentkezésük sorrendjében beszélhettek, a városiak csak a vármegyeiek után. A határozatot az elnök a követek felkiáltásaiból v. a felszólalók többségének álláspontja alapján állapította meg. Az az elv, hogy a szavazatokat mérlegelni, nem számlálni kell (vota ponderantur, non numerantur), nemegyszer adott módot visszaélésekre és önkényes magyarázatra az elnökség részéről. Egyhangúságot a határozathozatalhoz, miként Lengyo-ban, nem kívántak meg, de a szavazatokat csak ritkán számlálták, inkább a felső-, mint az alsótáblán. A 17. sz. végéig minden jelenlevőnek, kivéve a távollevő főrendek küldöttjeit, külön szavazata volt. Utóbb a vm-knek, a szabad kerületek mindegyikének egy-egy szavazata volt. Ha a vm. 2 követe egymással ellentétes álláspontot foglalt el, a vm-nek a szavazatát nem számították be. Az egyh. rendnek és a városoknak együttesen volt egy-egy szavazata (votum curiatum). Így a vm-k befolyását biztosították. - Ha a 2 tábla a javaslatok ügyében külön elhatározásra jutott, megindult az üzenetváltás, hogy együtt adhassanak választ a kir-nak. Az alsótábla határozatait küldöttség útján, üzenetben (nuncium) juttatta a felsőtábla elnökének tudomására. Az üzenetet előbb élőszóval, 1790-től inkább írásban közölték. A 17. sz: még az elnökség, később küldöttség közvetítette az üzenetet. Az alsótábla üzenetét a főrendek tárgyalták, s válaszukat üzenetben (renuncium) közölték az alsótáblával. Ezt a nádor kijelölte küldöttség vitte az alsótáblának, melyet, az alsótábla küldöttségéhez hasonlóan, egyh. ember vezetett. Ha a főrendek válasza nem volt megfelelő, újabb tárgyalás és újabb üzenetváltás következett, mindaddig, amíg megegyeztek, v. megállapították, hogy nem tudnak megegyezni. Az ellentéteket a nádor elnökletével tartott vegyes ülésben (sessio mixta) iparkodtak kiegyenlíteni, v. a tárgyalást jobb időkre halasztották el. - A megállapított határozat alapján „alázatos feliratot” (humillima repraesentatio) készítettek, és azt a kancellária útján fölterjesztették a kir-hoz. A kir. és a rendek közt az udvari kancellár közvetített, aki hivatalának egy részét az ~ idejére Bécsből Pozsonyba helyezte át. A kir. a fölterjesztésre kegyelmes elhatározással (benigna resolutio) válaszolt, azt egészében v. módosításokkal elfogadta v. visszautasította. A kir. esetleg a fölterjesztésen változásokat kívánt, új határozatokat követelt, a rendek kéréseit ígéretekkel intézte el v. magánügyeknek mondva azokat, a kormányszékekhez utasította, és nemegyszer fölszólította a rendeket, hogy bizonyos ügyben határozatozzanak, sőt a 16. sz: már meghozott határozatokat is megsemmisített. Megtörtént, hogy a kir., ill. megbízottja szóbelileg érintkezett az ~sel. A rendek fölterjesztését és a leirat tartalmát a kir. előbb azokkal a kormányhatóságokkal tárgyalta meg, melyek a javaslat előkészítésében is részt vettek. Ha a kir. elutasította a föliratot, tovább tárgyaltak, mindaddig, míg a kir., jobban mondva a kormányszékek és a rendek megegyeztek. Áthidalhatatlan ellentét esetén az ügyet levették a napirendről. - A kölcsönös iratváltás a kir. és a rendek között akkor ért véget, amikor a kir. és képviselője már egy cikken sem talált kifogásolnivalót. A kir-é volt az utolsó szó. - A végleges megállapodásokat cikkekbe osztották, és ezek alkották a decretumot, melyet az ~ befejezésekor a kir. megerősített, és kötelezte magát, hogy a cikkek megállapításait meg fogja tartani. - A végleges törv-cikkeket is megváltoztathatta a kir., akinek előnyére vált, hogy a rendek gyakran elszéledtek az ~ről, mielőtt a törvénykv-et megszövegezhették volna, s ilyenkor a kir. helytartóság, ill. a kancellária valamelyik tisztviselője írta össze a törv-eket. A 16. sz. 2. felében még az volt az udvar elve, hogy a kir. azért, mivel nem vett részt személyesen az ~en, hanem csak megbízott útján, akinek nem helyeselheti minden lépését, megváltoztathatja a végső határozatokat is. 1543: pl. egy cikket nem erősített meg, 1583: a megerősítő formulában valamely cikk fölött nemtetszését fejezte ki, 1545: a rendek követelését kérésre változtatta, v. a rendek szövegét meghagyta és másik szöveget is csatolt hozzá. 1588: az ~en fölvetették, hogy a kir-nak van-e joga egyoldalúlag megváltoztatni az ~ határozatait. Mind a m. tanácsosok, mind a rendek tiltakoztak a kir. eljárása ellen. De a kir. ezt a gyakorlatot tovább is folytatta, s 1597: több cikket megváltoztatott, másokról később akart dönteni, szavakat, mondatokat, sőt egyes határozatokat törölt a szövegből, szavakat hozzátett. A megerősítő formula mégis úgy hangzott, mintha az összes határozatokat szó szerint megerősítette volna. - A leghíresebb volt ez esetek közül az 1604:22. tc., mely a kat. vallást biztosító kk. törv-eket megerősítve eltiltotta, hogy a jövőben az ~en a vallásügyeket tárgyalják. A rendek elkeseredése a Bocskai-szabharchoz vezetett. - Később ilyen változtatások megakadályozására az ~ határozatai nem feliratok, hanem törv-javaslatok formájában kerültek a kir. elé. A 2 tábla küldötteiből és a kir. kancellária megbízottaiból álló biz. szerkesztette meg a végleges szöveget, végezte el a concertatiót. - A szentesítés jeléül a végleges szövegű decretumot a kir. nagypecséttel megerősítették és azt mind a kir., mind az udvari kancellár aláírta, majd az ünn. záróülésen a rendeknek átadták. - Az alsótábla tanácskozásait már régebben hivatalos naplókban (diarium) örökítették meg, a felsőtáblán csak az 1839/40. évi ~től vezettek be ilyet. Ezeket 1790-ig lat-ul szerk., ezután m. nyelven ki is nyomtatták, éppúgy, mint az ~ folyamán keletkezett iratokat (acta). Az 1832/36. évi ~től a naplókat csak m-ul írták. E jegyzőkv-ek csak a beszédek vázát adták. A törv-eket is 1790-től lat-ul és m-ul szövegezték, az 1836:2. tc. szerint a m. a hivatalos. - A tanácskozás nyelve a 19. sz. elejéig a lat., mikor az alsótáblán kezdték a m. nyelvet használni. 1830: már az üzeneteket is m-ul szerk., 1840-től a föliratokat is, végül az 1844:2. tc. szerint minden kir. leiratot m-ul kell megszerkeszteni és a törv-cikkeket is m-ul hozni és megerősíteni. A tárgyalás nyelve is kizárólag a m. lett, egyedül a kapcsolt részek követeinek engedték meg még 6 éven át a lat. használatát. - Az ált. ~eken kívül előfordultak még részleges gyűlések is (concursus regnicolares), melyeken honvédelmi szükségletek megszavazása végett egy-egy vidék több vm-jének követei és országnagyok jelentek meg, amit rendkívüli esetekben még 18. sz. törv-ek is megvalósítandó intézkedésnek tartottak (1741:22. tc.). -

3. 1848: a polgári forr. győzelmével a legfőbb törvényhozó testület. Mo-on 1848-49: majd a Habsburg önkényuralmat követően 1860-1944: (kivéve 1918. XI-1919. VIII: az oktobristák és a kommunisták uralmát) létezett kétkamarás (felsőház, alsóház) ~. Nem szakította meg a jogfolytonosságot a trianoni nemzetcsonkítás utáni 1920-22. és az 1922-27: ülésezett egykamarás nemzetgyűlés időszaka, mely után visszaállították 1927-44: a képviselőházat, ill. a főrendiház helyett a felsőházat. - Az 1848-i →márciusi törvények, amelyeket V. Ferdinánd (ur. 1835-48) IV. 11: szentesített, rendelkeztek az ~nek felelős független m. kormány létrehozásáról, az 5. tc. szerint a törv-hozást népképviseleti alapon választott ~ gyakorolja. A rendi dualizmus után a kir. elvesztette a neki felelős végrehajtó hatalmat, a nemesség pedig a nemzet kizárólagos képviseletét. Az ~ legfőbb államhatalmi szervvé vált. Az uralkodó rendelete, határozata, kinevezése csak akkor vált hatályossá, ha az illetékes min. ellenjegyezte. Az ~ állapította meg a költségvetést, befolyásolta a kormány munkáját, interpellációt terjeszthetett elő, többségi szavazattal felelősségre is vonhatta a kormány tagját. A kormány felelős az orsz. függetlenségéért, az egyéni szabadság és tulajdon védelméért, a közcsend és a közbiztonság fönntartásáért. 1848: a választójog a lakosság kb. 8 %-ára terjedt ki, ez akkor Eu-ban az egyik legmagasabb arányt jelentette. Választójoga volt minden 20 éven fölüli, m-ul tudó, vagyonos ffinak v. honoratiornak (pap, jegyző, tanító stb.) Az ~i követeket egyéni választóker. jelöltek közül 1848. VI: nyílt szavazással választották meg. I. Ferenc József osztr. cs. 1849. III. 4: oktrojált birodalmi alkotmányt adott ki, s - bár nem volt m. kir., „az egy és oszthatatlan ausztriai császárság” jelszavával - fölfüggesztette a m. alkotmányt (Mo-ról leválasztotta Erdélyt a Részekkel, a határőrvidékkel egyesített Horvát-Szlavóniát és Tengermelléket, a Bácskából s a Bánátból szervezendő Szerb vajdaság és temesi bánságot, amiket önálló tartományként kezelt). A törvényes állapot: a népképviseleti ~ és a parlamentális kormányforma csak 1867: a →kiegyezéssel állt helyre. - 1848-1954: Mo-on 22 ~i választás volt. Az I. vh-ig a szűk választójog és a nyílt szavazás rendszere miatt az ogy. népképviseleti jellege korlátozott volt, kb. csak a lakosság 6-10 %-a választhatott. Horthy Miklós kormányzása (1920-44) idején közelítettek az ált. titkos választójoghoz: a nagykorúság (24. életév) betöltésével kezdődött, a lakosság kb. 40-50 %-a szavazhatott, de az 1920-i és 1939-i választások kivételével a titkos szavazást csak a városokban biztosították, a falvakban nyílt szavazás volt. 1949-89: a 18 é. betöltöttek ált., egyenlő választójoggal és elvileg titkos szavazással 9 választást tartottak. Névlegesen a Hazafias Népfront egyetlen jelöltjére szavazhattak. A hivatalos kiértékelés szerint a választások eredménye 98-99 %-os részvétel és a jelöltre leadott 99,8 %-os arány. Az utolsó, 1985-ös népfront-választáson vezették be a kettős jelölést, az országos listát és lehetővé tették a képviselők visszahívhatóságát. - 1867-1944: a kormányzati rendszer parlamentális volt, de a szűk választójog miatt a demokratizmus nem egészen érvényesülhetett, bár a kormánynak jobb- és baloldali ellenzéke egyaránt jelen volt, a pol. váltás nem érvényesülhetett. Az I. vh-ig egyszer, 1905: győzött az ellenzék, de a koalíciós ellenzék képtelen volt kormányozni. 1920-44: mindig a kormánypártok győztek. Az 1945-i és 1947-i választásokon és 1990 óta érvényesült az ált., egyenlő, közvetlen és titkos választójog, egyéni és listás szavazással. A 18 é. fölüli lakosság részt vehetett a választásokon. Ho.L.-88

Kmetty 1905. - Hóman-Szekfű I-V. - Eckhart 1946:108, 256.