olvasztókemence, kohó: ércolvasztó →tűzhely, melyben a magas hő hatására elválik a tiszta fém a salaktól. - A Szentírásban nemesfémek tisztításával kapcsolatban szerepel (Iz 1,25; Péld 17,3; 27,21; Jel 1,15). A képes beszédben a tisztulást hozó megpróbáltatás, szenvedés kifejezője (MTörv 4,20; 1Kir 8,51; Jer 11,4; Ez 22,18-22; Zak 13,9; vö. Mal 3,2; Iz 48,10). →kemence **