Magyar Katolikus Lexikon > O > officium


officium: 1. A róm. császárkori új tisztviselők (ún. praefectus praetorio, pr. urbi, pr. vigilium) mellett alkalmazott katonai hivatalsegédekből a 3. sz: valóságos hivatalok (officia) fejlődtek ki, amelyeknek Constantinus egyöntetű szervezetet adott egy-egy princeps v. principalis alatt álló s rang szerint beosztott személyzettel (cornicularius, adjutor, commentariensis stb.). Officia volt a nevük ama kötelezettségeknek, amelyeket az egyes családok tágabb értelemben vett környezetére (cognati, affines, amici) a társad. szokás rótt; nevezetesen ide tartoztak a reggeli órákban naponként, de ünnepies családi alkalmakkor is divatos tisztelgések. - 2. Az egyh-ban tág értelemben a liturgikus szolgálatok összessége; szoros értelemben a →zsolozsma. **

Pecz II/1:250. - Brockhaus III:12. - Onasch 1981:285.