officium tenebrarum (lat. 'sötét zsolozsma'): nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat →matutinuma és →laudese. - Régebben különösen egyszerű szerkezettel és énekes előadásban végzett imádság volt Jeremiás próféta siralmaival (→lamentációk), az I. →nocturnus olvasmányaiként. A zsolozsma szokott végzésétől különbözött, mert hiányzott belőle az imádságra hívás (→invitatorium), a himnusz, a zsoltárok végén nem volt Dicsőség az Atyának... (arra az időre emlékeztetve, amikor ezek még nem szerepeltek a zsolozsma végzésében). Az ~ elnevezés onnan származik, hogy mindig késő este, sötétben végezték e három szt napon a matutinumot és a laudest. A 10. sz-ig éjjel, később éjfél után 2 órakor, a mai liturgikus reform előtti időkben (anticipálva!) késő esti órákban, napnyugta után. Az új előírások szerint ez a matutinum és laudes nagypénteken és nagyszombaton csak a reggeli órákban végezhető, egyedül a nagycsütörtöki matutinum anticipálható nagyszerdán délután ppi szegyh-ban, ahol nagycsütörtökön délelőtt olajszentelési misét tartanak. 2000: nem különbözik felépítésében a zsolozsma egyéb alkalmaitól. - Régebben az oltár előtt (a leckeoldalon) álló háromszögletű gyertyatartóra (triangulare candelabrum) 15 gyertyát helyeztek (a matutinum 9, a laudes 5 zsoltárának megfelelően, és hozzá a →Benedictus kantikuma). A zsolozsma kezdésekor égtek a gyertyák, ugyanígy az oltár gyertyái is. Minden egyes zsoltár elvégzése után a triangulare egy-egy gyertyáját eloltották, és csak a középső maradt égve. A laudes Benedictusának éneklése alatt eloltották az oltár gyertyáit, valamint a templomban égő egyéb fényt is. A Benedictus végén a triangulare középső egyetlen égő gyertyáját leemelték, és az oltárnál fölemelve tartották, majd az oltár mögé vitték. A befejező könyörgés után (könyvekkel v. kereplővel) zajt csaptak, azután az égő gyertyát ismét visszahelyezték a tartóba. - E gyakorlatnak, hogy az egyes zsoltárok elvégzését gyertyaoltással jelezték, a középkorban jelképes magyarázatot adtak: a tanítványok így hagyták el Mesterüket, amikor szenvedése elkezdődött. A középen álló, égve hagyott gyertya Krisztust, a világ világosságát jelentette, aki amikor meghalt a kereszten, akkor sem aludt ki, csak sírba helyezték, de új életre támadt. A zajkeltés eredete, hogy hajdan a kórusima végét így jelezte a kar vezetője. Az allegorikus magyarázat szerint a zörej a földrengést jelentette Krisztus halálakor. **

ÉE 1406-17. - Várnagy 1993:394.