🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > invitatorium
következő 🡲

invitatorium (a lat. invito, 'meghív' szóból): az éjszakai imaóra, a →matitunum nyitó tétele (→zsolozsma). - Antifónából és a 94. zsoltárból áll. Az antifóna szövege igazodik a nap liturgiájához, de mindig tartalmazza a Venite adoremus!, 'jöjjetek, imádjuk' fölszólítást. - Állandó zsoltára (94.): Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak + vigadjunk a mi szabadító Istenünknek. Járuljunk az ő színe elé hálaadással + és zsoltárok dicséretével vigadozzunk neki. Mert nagy Úr az Isten + és nagy király ő minden istenek felett. Mert kezében vannak a földnek határai + és a hegyeknek magasságára ő letekint. Mert övé a tenger és ő alkotta azt + és a szárazföldet az ő kezei formálták. Jöjjetek, imádjuk és boruljunk le előtte + esedezzünk az Úrnak, ki minket alkotott. Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő népe vagyunk + az ő legelőjének nyájai. Bár hallgatnátok ma az ő szavára: „Meg ne keményítsétek szíveteket + mint az Ellentmondás Helyén, a Kísértés Napján a pusztában. Hol megkísértettek engem atyáitok + megpróbáltak engem, bár látták tetteimet. Negyven esztendeig volt bántásomra e nemzedék + és mondtam: ezek mindenkor tévelyegnek szívükben! És nem ismerték föl az én utaimat + azért megesküdtem haragomban: bizony nem mennek be az én nyugalmamba.” **

ÉE - Dobszay 1993:287.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.