🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > O > Onyest
következő 🡲

Onyest, Ónfalva (Onești, Bákó [Bacău] m., Moldva, Ro.): 1. ~ város része a Kárpátok keleti lábánál, a Kászon, Ojtoz, Tatros és Tázló összefolyásánál. Első említése: 1436, vsz. a 15. sz. előtt keletkezett, s azonos lenne a 17. sz. forrásokban emlegetett Sztanfalvával (Stanești). Ennek m. és r.k. lakossága 1661: 98. A 17. sz: meggyérült m. lakosság helyére a 18. sz: jelentős székely bevándorlás történt. Az 1866: földhöz juttatottak 280 fős névsorából 128 m. (catolici), 105 román (moldovani), az oláhosan írt kat. családnevek nagyobb része magyaros hangzású, a többi fordítás. Az egyes családnevek csekély gyakorisága jelzi, hogy a 18. sz. végén és a 19. elején jelentős számú magyar népesség költözött ~re, a nevek szerint elsősorban Háromszékből. Jó gyümölcstermő vidéknek tartják. ~en 3 irányból találkoznak az utak, ezért a 19. sz. elejétől jelentős vásárok alakultak ki. A két vh. között virágvasárnap, Szt Keresztkor (IX. 14.) és Szt Demeterkor (X. 26.) tartott vásárokon főleg moldvai románok és m-ok, valamint erdélyi m-ok vettek részt. Az 1950-es években épült ~ panelváros (1992-ig Gheorghiu-Dej) rátelepült az egykori ~ községre, mely ma annak szélén, a köznyelvben katolikus falu (satul catolic) néven él. 1949-54: magyar tannyelvű isk. működött itt. - Össz. lakossága: 1890: 1560, 1912: 2307, 1930: 2945; r.k.: 1851: 291, 1858: 306, 1868: 400, 1902: 719, 1930: 1236, g.kel.: 1587, ref., ev., unit. 8. M. nemzetiségű: 1930: 57, m. anyanyelvű 672. 1992 (az egész város): 5884 r.k., 50.709 g. kel., 159 pünkösdista, 142 adventista, 130 g.k., 67 ref., 16 ev., 8 unit., össz. 57.333. A kat. falu m-ul tudó lakossága hozzávetőlegesen 1500 fő. A városban él a pusztinai születésű Nyisztor Ilona óvónő, kiváló csángó népdalénekes. - 2. plébánia. Tatros (Trotuș) filiájából 1956: alapították. Filiái (2003): Borzfalva (Borzești), Szlobozia (Slobozia), Kászonmonostora (Mănăstirea Cașin), Belcs (Belci), Bogdánfalva (Bogdănești) és más ~ környéki falvak. - A mai temetőben talán első tp-ának romjai láthatók, ami a 17. sz: Kozma és Damján tiszt-ére volt szent., Bandinus szerint „sok csodáról nevezetes. Pünkösdkor Moldvából és Erdélyből zarándokok nagy sokasága jön ide össze; itt ugyanis különféle betegségektől sanyargattatva évenként sokan szabadulnak meg bajaiktól...” 1854: fatp-ot épített a r.k. lakosság. 1920: új kőtp. alapzatát szentelték, Octav Bellett tervei szerint építették, 1943: adták használatba, 1945: fejezték be a kéttornyos, Szt Péter és Szt Pál tiszt-ére szentelt tp-ot. Igazgatásilag a pléb-hoz tartozik a városban 1992 óta épülő, Oláhországi Jeremiás [Fericitul Ieremia Valahul] tiszt-ére szentelendő tp. Plébánosai: 1981: Eduard Sechel; 1996: Iosif Păuleț. 1995: felszentelték, 1998: működik ~en a kapucinus minoriták által fenntartott szeminárium. H.P.

Gabor 1995. - Domokos 2001. - Halász 2002:77. - Lükő 2002. - Halász 2004:118.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.