Magyar Katolikus Lexikon > O > Onufrius


Onufrius, Onufrus, Onofrius, Szt (†400 k.): remete. - Kir. családban született. Egyiptomban, Théba mellett fiatalon szerzetbe lépett, majd a sivatagban egy öreg remete mellett élt. Sokat küszködött rendetlen hajlamaival, sok kísértés érte, kemény vezekléssel szerezte meg a belső rendezettséget. - Ikgr. A ném. késő gótikában, majd az itáliai reneszánszban gyakran ábrázolták a feszület előtt imádkozva, a fején koronával, testét hajszerű szőrzet fedi. Gyakran egy angyal áldoztatja, mert legendája szerint vasárnaponként és ünnepeken így vette magához Krisztus testét (H. L. Chäufelein, Nürnberg, Ném. Nemz. Múz.). Az itáliai képeken más sztek társaságában áll a Madonna előtt (L. Signorelli, Perugia, katedrális). Attrib-ai: mankó, jogar, →paternoster, lánc a derekán, ostya v. kehely ostyával. - Ü: jún. 12. - Római tp-a: →Szent Onufrius-templom. **

Schütz II:287. - BS IX:1187. - Sachs 1980:273.