Magyar Katolikus Lexikon > O > Oltáriszentség


Oltáriszentség (lat. Sacramentum Altaris): az →Eucharisztia neve amiatt, hogy az →oltáron jelenik meg, és az oltáron lévő →tabernákulumban őrizzük. A II. Vat. Zsin-ig (1962-65) a magyar nyelv csak ezt a nevet használta. - A nép ősi nyelve az ~ szót őrzi inkább. Az ~ben jelenlévő Jézus Krisztust imádás illeti meg (→szentséglátogatás, →szentségimádás). Az ~ vétele (→szentáldozás, →betegellátás) a legbensőségesebben egyesít Istennel. - Tiszteletének jeleként a csíki székelyek ahányszor elmennek a tp. előtt, mindig levett kalappal köszöntik az Úr Jézust az ~ben. Miként szomszédjukat, Krisztust is gyakran meglátogatják. S az Úr Jézus is el szokott látogatni hozzájuk: ha beteg valaki közülük, a karinges, birétumos plnosuk viszi a korporáléban Krisztust. Ilyenkor ünnepélyesen fogadják az Urat: az asztalt szép szőttes abrosszal terítik le, a betegen keresztül az Úr Jézus ott marad a házukban, s olyan nyugodtságot teremt, melyet a világ nem adhat meg. - Csíkszentdomokoson kereszteléskor a gyermek fejét gyengéden az oltárhoz érintik, amivel reális kapcsolatba akarják hozni az újszülöttet a szentségházban lévő Krisztussal. Avatáskor az anya körüljárja az oltárt, amivel azt akarja igazolni, hogy tisztulás után újra bekapcsolódik az ~ kegyelmi körébe. - Gyimesbükkön minden első vasárnap a szentmise után egyórás szentségimádással hódolnak az ~nek; a szentgyónás után az oltárlépcsőn az Úr Jézus előtt végzik el penitenciás imádságukat. **

Székely 1995:46.