Magyar Katolikus Lexikon > O > Olajfák hegye


Olajfák hegye: Jeruzsálemtől északra kezdődő hegylánc. - Egy kis darabon a vízválasztó a Földközi-tenger és a Jordán-árok között. Először csak alig-alig változó magasságban húzódik, majd egy meredek lejtő után, mely a nyeregig vezet, a Jeruzsálemből Jerikóba vivő úton át folytatódva végül a Botrány hegyében (742 m) végződik Szilvan falu fölött, ahonnan a Vadi en-Nar völgyfenékig ereszkedik alá. Jeruzsálemet védi az É-i és K-i szél ellen (vö. Zsolt 125,2), ugyanakkor a tenger felől felhőt hozó szelet feltartóztatja, és a Jordántól Ny-ra ki is csapja az esőt, így a szt város, melyet a →Kidron választ el az ~től, megkapja a szükséges csapadékot. - A hegyláncnak az a szakasza, „amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre” (Zak 14,4), a tkp. ~, az ÓSz-ben Harhazzetim néven szerepel, de az ÚSz legtöbbször ~ként említi; lat. megfelelője: mons olivarum. Az ÓSz-ben 2Sám 15,30-16,14 leírja Dávid menekülését az ~n át; felfelé haladva felért „a hegytetőre, ahol az Istent szokták imádni” (15,32), majd miután a hegytetőn túljutott (16,1), elérte Bachurimot (16,5). Az ~n Salamon kultikus helyeket létesített feleségei idegen isteneinek tiszteletére (1Kir 11,7;. 2Kir 23,13); 23,13: Jozija kir. az ~től D-re eső →magaslati helyeket (a vallási megújulás jegyében) „tisztátalanná tette” (= megszüntette). Ez 11,23: „Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, mely a várostól keletre van”; 43,1: az Úr dicsősége K felől vonul be újra a Templomba. A Zak 14,4 leírta teofániában a végső időben az Úr lába az ~re hág, az ~ középen kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. Ez a részlet hozzájárult ahhoz, hogy →Jozafát völgyét a Kidronnal azonosították. - Az ~n égették el a vörös tehenet (vö. Szám 19,1-10), miután a Tp-térről a Keleti kapun és a Kidronon át felvezették. Tüzet gyújtva az ~ről adták hírül minden hónapnak a kezdetét. - Az ÚSz 12x említi az ~t. Lk 21,37: Jézus éjszakára kiment az ~re (vö. Jn 8,1), „szokása szerint” (Lk 22,39). Virágvasárnap az ~n át vonult be Jeruzsálembe (Mk 11,1; →Betánia, →Betfagé). 13,1: Jézus az ~n, a Tp-mal szemben beszélt a végső időről. 14,26: az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival kiment az ~re; Jn 18,1: „a Kidron patakon túlra”, ahol „volt egy kert” (→Getszemáni). Az ApCsel 1,12 alapján feltehető, hogy Lukács evangélista szerint az ~ volt a mennybemenetel színhelye, mely „Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra” van (2000 könyök, kb. 880 m). A visszajövetelre vonatkozó ígéret (1,11) Zak 14,4-re emlékeztet, és arra is rávilágít, miért gondolt Lukács is az ~re. - Szent helyek. Szt Ilona és Nagy Konstantin egy már előbb is tiszteletben tartott barlang fölé baz-t emeltetett; nem annyira a mennybemenetel emlékére, mint inkább a tanító Jézus tiszt-ére. 378 e. a mennybemenetelnek külön emlékhelyet létesítettek az említett baz-tól É-ra, valamivel magasabban. A könnyen megközelíthető, nevezetes helyhez az idők folyamán több olyan esemény kötődött, melynek valójában nincs hozzá köze. Már 330 k. az ún. bordeaux-i zarándok a Színeváltozás hegyének mondja. Szt Jeromos szembeszegül azzal a nézettel, mely szerint az ~ volt a Hegyi beszéd színhelye. A gör. ker-ek a mai napig az ~vel próbálják azonosítani azt a galileai hegyet, ahova Jézus a tanítványokat rendelte (Mt 28,16). Minthogy a Lk 10,38-42 Betániához kötődik, az evang-ban közvetlen utána következő rész (11,1-4) eseményei (a Miatyánkra tanítás) is az ~hez kapcsolódtak a hagyományban. Napjainkban a fr. karmelita apácák Pater Noster-tp-a őrzi ezt a hagyományt. A bizánci időben ide települt ktorok a perzsa betörés (614-től) idején sokat szenvedtek, az arab uralom idején pedig teljesen elpusztultak. Jeruzsálem siratása (19,41-44, vö. 19,37: „közel jártak az ~nek lejtőjéhez”) emlékére emelték a ferencesek a Dominus flevit-kpnát az ásatások során felszínre került →osszuárium fölé. R.É.

BL:1344.