nyugati egyházszakadás, 1378. szept. 20.-1417. nov. 11.: a →keleti egyházszakadáshoz hasonló állapot az →avignoni fogság után. - Az Avignonban élő XI. Gergely p-t (ur. 1370-78) az itáliai viszonyok, főként Firenze lázadása arra kényszerítették, hogy figyelmét az →Egyházi Államra fordítsa. Sziénai Szt Katalin meggyőzte arról, hogy vissza kell térnie Rómába, ami 1377. I. 17: meg is történt. Firenze azonnal tárgyalásokba bocsátkozott, de a befejezés előtt Gergely meghalt. A bíborosok IV. 7: gyűltek össze konklávéra, 23 közül 16 jelent meg (közülük 11 francia). A római nép Romanum volumus, 'római pápát akarunk' követelésére, tehát nem szabadon, Bartolomeo Prignanót, Bari érsekét választották meg pápának, aki a választást elfogadva a VI. Orbán nevet vette föl (ur. 1378-89). - Orbán p. nem tudta a választása után tüstént felmerülő nehézségeket elsimítani és választását legalább utólag mindenkivel elismertetni. Amikor bejelentette a bíb. testület megreformálását, a fr. bíb-ok fellázadtak, s IX. 20: a genfi Róbert bíb-t választották meg p-nak VII. Kelemen néven, s ezzel létrejött a ~. - Kelemen p. Avignonban telepedett le, ahol a legtöbb p. hivatal még működött. Fro. és pol. szövetségesei, Spo., Nápoly, Szicília, Skócia őt ismerte el, Orbán pártján állt Itália, No., Skandinávia, Anglia, D- és Közép-Eu. - VI. Orbán halála után a bíb-ok nem ismerték el Kelement, hanem IX. Bonifác néven új pápát választottak (ur. 1389-1404). Ő csakhamar rendezte a p. állam ügyeit, de →nepotizmusával és →búcsúk árusításával sokat ártott. Utóda, VII. Ince p. (ur. 1404-06) idejében jöttek az első humanisták a p. kancelláriába. A ~ utolsó római pápája, XII. Gergely (ur. 1406-15) a megegyezés odaadó híve, de családjának áldozata lett. - VII. Kelemen Avignonban hatalmas udvart vezetett és kiszolgálta a fr. kir. pol. és gazd. érdekeit. - Utóda kifogástalan életű, kiváló képességű, de makacs és önfejű bíb., Pedro de Luna, XIII. Benedek (ur. 1394-1417). A ~ következménye a fejedelmi hatalom megszilárdulása és a →konciliarizmus kibontakozása volt. Mivel a főpapi székeket sokszor mindkét p. betöltötte, a kettős kinevezés eredménye nemcsak főpapok egymással való veszekedése volt, hanem a fejedelmi hatalom megerősödése is. A kinevezéseknél a döntő szót (placet) most már a fejedelem mondta ki, és azt is meghatározta, hogy országa melyik pápát ismeri el. - Az egyh. egységének helyreállítására vonatkozó törekvések és javaslatok központja a párizsi egyetem volt. Négy megoldási lehetőség kínálkozott: 1. A pápák kölcsönösen lemondanak (via cessionis), 2. A pápák kölcsönösen előre alávetik magukat egy bizottság ítéletének (via compromissi), 3. Egyetemes zsinat dönt (via concilii), 4. Mindkét pápától meg kell tagadni az engedelmességet (via substractionis). Lassan az egyetemes zsinat eszméje diadalmaskodott. A konciliarizmust főként a párizsi egyetem tanárai (Pierre d'Ailly, Jean Gerson, Nicolaus de Clémanges) és Francesco Zabarella bíb. tették népszerűvé. Általánossá vált tehát a meggyőződés, hogy a ~nak csak egy egyetemes zsinat vethet véget, és hogy az égetően sürgős egyh. reform is csak ettől várható. - Mind XII. Gergely, mind XIII. Benedek p-t bíb-ai egyetemes zsinat összehívására és az unió megvalósítására sürgették. Amikor reményeikben csalódtak, Gergelyt 7, Benedeket 6 bíb. elhagyta és 1408. VII. 29: Livornóban megegyeztek az egyetemes zsinat összehívásában, melyet 1409. III. 25: Pisában nyitottak meg (→pisai zsinat). Jóllehet egyik p. sem ismerte el a zsin-ot, az Egyh. egységének helyreállítása utáni vágy akkora volt, hogy azon 24 bíb., 4 pátr., 200 pp., 287 apát, 100 káptalani küldött, 700 magiszter és egyházjogász, számos fejedelem, 13 egyetemi és számos rendi megbízott vett részt. A nemzetek (nationes) szerinti csoportokban tanácskozó zsinat pert indított mindkét p. ellen. A szakadás fenntartásában mindkettőt bűnösnek ítélték és VI. 5: megfosztották őket méltóságuktól. VI. 26: Milánó érsekét választották meg p-nak, aki V. Sándor (ur. 1409-10) néven uralkodott. A zsinatot megerősítette, de VIII. 7: be is rekesztette, mert abban állapodtak meg, hogy a kidolgozásra váró reformdöntéseket egy három éven belül összehívandó másik zsinaton tárgyalják meg. - A zsinati atyák azonban csalódtak: látniuk kellett, hogy a Bolognában letelepedett Sándor p. mellett a római és az avignoni p-k is megmaradtak, és a dicstelen dualizmusból átkozott trializmus lett. - Sándor p. halála után a kardinálisok a tetterős, de nem feddhetetlen életű Baltasare Cossát választották meg utódjául, aki a XXIII. János (ur. 1410-15) nevet vette föl. Amikor a nápolyi kir-lyal pol. bonyodalomba keveredett, Zsigmond m. kir. (ur. 1387-1437) és 1410 óta ném-róm. cs. elérkezettnek látta az időt, hogy az egység helyreállítását a maga kezébe vegye. Miután a bíb-okkal megtanácskozta az ügyet, 1413. X. 30: az egész kerséghez felhívást intézett és bejelentette, hogy 1414: egyetemes zsinat ül össze Konstanzban. XXIII. János p., aki a zsinattól megerősítését várta, csatlakozott a felhíváshoz, és 1413. XII. 9: a zsin-ot 1414. XI. 1-re Konstanzba hívta össze. -

A →konstanzi zsinatot 1414. XI. 5: nyitotta meg XXIII. János p. Általános volt a nézet, hogy a megoldás egyik akadálya éppen ő, ezért peres eljárást indítottak ellene. Mikor elítélését biztosra vette, elhatározta, hogy szétrobbantja a zsin-ot. 1415. III. 20: álruhában megszökött Konstanzból és a zsin-ot föloszlatta. A helyzetet Zsigmond mentette meg, aki kihirdette, hogy a zsinat továbbra is ülésezik, és megtiltotta, hogy a résztvevők elutazzanak. Ezután természetesen a konciliarizmus jutott diadalra. →Gerson párizsi teológus nyomában a zsinat 1415. IV. 6: kiadta Haec sancta Synodus kezdetű dekrétumát, melyben kijelentette, hogy a zsinat az egyetemes egyház képviselete és hatalmát közvetlenül Krisztustól kapta. A hit, az egyh. reform és egység tekintetében a zsinattal szemben még a pápának is engedelmeskednie kell. XXIII. János p. ellen a per V. 29: letételével ért véget. - A római p., XII. Gergely hajlandó volt lemondani, ha előbb maga részéről a zsinatot megerősítheti. Miután ez megtörtént, VII. 4: megbízottja benyújtotta lemondását. - XIII. Benedek nem volt hajlandó lemondani, és Zsigmond vele folytatott tárgyalásai sem vezettek eredményre. Végül is saját hívei, a spanyolok cserbenhagyták és bevonultak a zsinatra, Benedek pedig kénytelen volt Peñiscola várában menedéket keresni. A zsinat 1417. VII. 26: őt is megfosztotta méltóságától. - A konklávéban 26 bíb-on kívül az öt nemzet 6-6 képviselője is részt vett. A választásból Oddo Colonna bíb. került ki győztesen, aki a nap szentjének tiszteletére (november 11.) az V. Márton nevet (ur. 1417-31) vette fel. Ezzel a ~ véget ért. A.G.

Török 1999. II:130. - Adriányi 2001.