Magyar Katolikus Lexikon > N > nepotizmus


nepotizmus (a lat. nepos, 'unokaöcs' szóból): tág értelemben egyházi és világi főhatóságú személyek, szoros értelemben a pápák túlságos kedvezése rokonaik (elsősorban unokaöccseik) irányában. - Nem mindig a túlzott rokoni szeretetből eredt, hanem gyakran komoly szükségletnek mutatkozott: az ingadozó, pol. szenvedélyektől fűtött római néppel és nemesekkel szemben, de esetleg az egyháziak közt is lábrakapott pártszellemmel, valamint a fejedelmi nagyok cselvetéseivel szemben az új s a viszonyokkal és emberekkel gyakran még ismeretlen p-nak megbízható segítőkre volt szüksége, s ezeket természetszerűleg legkönnyebben a hozzátartozói között találta meg, akiknek vérségi érdeke is az volt, hogy a p. működését semmilyen körülmény ne zavarja. Ezért az unokaöccsök gyakran ugyanazt a szerepkört töltötték be (nem mindig eredménytelenül), mely később a →bíboros államtitkárokra hárult. - Voltak azonban a ~nak olyan esetei is, amikor nem az egyh., hanem a családi és a világi érdek volt a rokonok nagyállásba juttatásának fő indítéka. A 10-11. sz: XII. János (ur. 955-963), VIII. Benedek (ur. 1012-24), XIX. János (ur. 1024-32) és IX. Benedek (ur. 1032-45) túlzottan kedveztek rokonaiknak, s nekik nagyszámú egyh. javadalmat és előkelő világi (állami v. városi) hivatalt juttattak. Ugyanezt tették a 13. sz: III. Miklós (ur. 1277-80), majd az avignoni fogság idején V. Kelemen (ur. 1305-14) és VI. Kelemen (ur. 1342-52), a nyugati egyházszakadás idején IX. Bonifác (ur. 1389-1404) és XII. Gergely (ur. 1406-15). A 15-16. sz: a ~ tetőpontjára hágott: egyes p-k magának az Egyh. Államnak a ter-eit is nemcsak hűbérül adták rokonaiknak, hanem valósággal világi hercegségekké alakították át azokat, s úgy osztották szét nekik. Legmesszebb e téren III. Callistus (Borgia, ur. 1455-58), II. Pius (Piccolomini, ur. 1458-64), IV. Sixtus (della Rovere, ur. 1471-84), VIII. Ince (Cibo, ur. 1484-92), VI. Sándor (Borgia, ur. 1492-1503), X. Leó (Medici, ur. 1513-21), VII. Kelemen (Medici, ur. 1523-34), III. Pál (Farnese, ur. 1534-49) és IV. Pál (Caraffa, ur. 1555-59) mentek. Utóbbi azonban később mereven szembehelyezkedett a ~sal. Bár még később is akadtak p-k, akik családjukat gazdagították: V. Pál (Borghese, ur. 1605-21), VIII. Orbán (Barberini, ur. 1623-44), VII. Sándor (Chigi, ur. 1655-67), a ~ mindinkább kiveszett. Legerélyesebben a ~ ellen V. (Szt) Pius (ur. 1566-72) és XII. Ince (ur. 1691-1700) lépett fel; utóbbi a Romanum decet pontificem bullában megtiltotta, hogy a p-któl bármely rokonuk pénzt, javadalmat s hivatalokat kaphasson; a p-nak rokonait még szegénységükben is csak úgy szabad segíteni, mint bármely más szegényeket. Ettől kezdve a ~ fokozatosan megszűnt. **

KL III:399.