Magyar Katolikus Lexikon > N > nemzetségtábla


nemzetségtábla, genealógia: az egy →nemzetséghez tartozók leszármazási jegyzéke. - A jól vezetett és gondosan őrzött ~k értékes forrásai a történetírásnak. A Mt 1,1-16 és Lk 3,23-38: a ~ →Jézus családfája. - A Szentírásban. Izr. fiai az eredet kérdésének különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A nép törzsekre tagolódott, ebből következően az egyed jogai és kötelességei attól a családtól, nemzetségtől és törzstől függtek, amelyhez tartozott. Aki a fogság után nem tudta ~ját igazolni, azt nem ismerték el a nép tagjául, s főleg tp-i szolgálatra v. papságra nem számíthatott (Ezd 2,59.62; Neh 7,64). A hivatalos →népszámlálásokon (Szám 1,20-46; 1Krón 5,17; 7,2; 21,1; 26,31; 2Krón 26,11) kívül gyakran találkozunk az egyéni számbavétellel is (1Krón 5,7; 7,5.7.9.40; Jer 22,30; Ez 13,9). A bibliai (pl. Ezd 2,1-62; 7,1-5; 8,1-14; Neh 7,64), de főleg a profán zsidó forrásokból kikövetkeztethető, hogy a fogság után is szokásban voltak mind a nyilvános, mind a magán ~k. Josephus Flavius egészen a Kr. e. 3. sz-ig vissza tudta vezetni a ~ját. A leviták különösen őrizték ~jukat; a ~k ellenőrzése a főtanács hatáskörébe tartozott. - Azok a ~k, amelyek Pál ap. (1Tim 1,4; Tit 3,9) szerint kerülendők, nem zsidó genealógiák, hanem zsidó spekulációk v. gnosztikus emanációs sorok. →családtörténet R.É.

BL:1319.