🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > nemzetség
következő 🡲

nemzetség (lat. gens, genus, generatio): apai ágon egy őstől származók összessége. - A családnál tágabb körű fogalom, mert az egy őstől származó összes rokoncsaládot magában foglalja. A ~ egy időben élő tagjai között a legtekintélyesebb a ~fő. A leszármazást az ősatyáig visszavezető jegyzék a →nemzetségtábla (→Jézus családfája). - A Szentírásban néhány →család v. nagycsalád szövetsége (pl. Szám 12: Bír 9,1). Több ~ →törzset alkot (pl. Szám 3,15). - A néphagyományban (Gyimesbükk) a ~i közösségbe fogadás népjogi aktusának elhalványult emléke, hogy a megkeresztelt újszülöttet a tp-ból hazaérve az asztalra teszik és áldást mondanak rá (vö. „Fölvette Izraelt, az Ő szolgáját...” a Magnificatban). **

Czuczor IV. - MNL III:709. - Székely 1995:46.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.