Magyar Katolikus Lexikon > N > nemesség


nemesség (lat. nobilitas): a nemes családok együttese, az uralkodó osztály része a nemzetségi társadalom osztálytársadalommá alakulása óta. - Mo-on külön rendet alkottak, jogaikat 1222: az →Aranybulla szabályozta, 1514: a →Hármaskönyv foglalta össze. - A ~ vagyoni helyzete alapján rétegződött: főnemesekre (bárók = országos főméltóságok, mágnások), középbirtokos nemesekre, kisnemesekre (ezen belül: egytelkes 'hétszilvafás', csak személyében nemes, stb.), a székely társad-ban hasonlóan →primor, →lófő, →közszékely. Birtokközpontjuk nevét, a család leszármazási ágainak megkülönböztetéseként is, előnévként viselhették (annak változtatásához kir. jóváhagyás kellett). - A hódoltság korától vált szokásossá a birtok nélküli nemesítés (→armális nemesek). A 18. sz. elején kb. 11-12 ezer család élt Mo-on, amely így kapta nemességét. A nemességszerzés módja ekkor: →királyi adomány, →fiúsítás, →örökbefogadás v. →honosítás. A 17. sz. végére, birod. hatásra a m. főnemesség (hg., gr., br.) tagozódott. A nemesi kiváltságokat 1793: a fr. forr., az után Ny-Eu-ban a napóleoni hódítások fölszámolták. Hazánkban a →márciusi törvények 1848. IV: a jobbágyfölszabadítással és a közteherviseléssel a ~ előjogot megszünteve polgárosították a ~et. A ~ tovább élt az udvari szokásokban, pl. az a nemes, aki szülei nemesi származását hetedíziglen igazolni tudta, megkapta az udvarképességet jelentő 'királyi kamarás' címet. A nemesítés IV. Károly lemondásával, 1918. XI: megszűnt. Először 1919. III. 25: a kommün tiltotta meg (4. napján) V. sz. rendeletével a nemesi címek és rangok használatát [rendeleteiket már a szegedi kormány hatálytalanította]. 1947. I. 14: a 4. törv. a nemesi címeket, rangokat, a családi címerek és előnevek használatát eltörölte (az előnevekből keletkezett a betűjeles nevek többsége). 1990 óta a jogfosztó törv. ellenére hagyományként a névhasználatban visszatért. 88-B.A.

Eckhart 1948. - Bónis É.n.- Mályusz Elemér emlékkv. Bp., 1984. (Maksay Ferenc: „A sok nemes országa”)