fiúsítás (lat. praefectio): kiváltság, mellyel a király egy nemes leányát vagy nemzetségének más nőtagját →magszakadás után nemesi jogokban részesítette, a →királyi adományból származó ingatlanokban öröklési joggal ruházta föl. - Ilyen adománylevelet a magszakadott kért leánya v. családjának más nőtagja javára. A ~ érvénytelen lett, ha fiúörökös született, v. ha a magszakadottat →hűtlenség miatt elítélték. - A ~ a nemesség megszerzésének eredeti módja, a fiúsított nő családjának mintegy új alapítója lett, s gyermekei akkor is nemesek voltak, ha a fiúsított leánynak nem nemes ffival kötött házasságából származtak. - A ~ az →ősiséggel ellenkező intézmény, és a 14. sz: tudatosan annak ellenére alakították ki. Először I. Károly fiúsította 1332: Gersei Margitot, aki ezáltal az orsz. →szokásjoga ellenére atyja s annak fivére birtokaiban örökös lett családja legyilkolása után. A köv. évtizedekben az Anjou-k egyre gyakrabban jutalmazták ~sal a hozzájuk hű családokat. Ha egy családban több leány volt, a kir. mindegyiket fiúsíthatta, de egyet is kiválaszthatott közülük. - A ~i adomány az oldalági örökösök jogát sértette, s harmad-, sőt másodfokú rokonok kárára is történhetett. Ezért több olyan kiváltságlevéllel is találkozunk, melyet befolyásos családok szereztek arra vonatkozólag, hogy a kir. az ő kárukra valamely rokon, fiágon kihalóban levő családban nem fog fiúsítani. A 14. sz. utolsó évtizedeiben kialakult az a gyakorlat, hogy ha a magszakadottnak negyedízigleni osztályosa volt, a kir. nem fiúsított, ill. ilyen esetekben a kiadott ~i okl-et perrel érvényteleníthették. A 14-15. sz: Zsigmond idejében ezt az 5. ízig terjesztették ki. Hogy vannak-e életben ilyen osztályosok, az a magszakadott halála után derülhetett ki, mikor a fiúsított leányt beiktatták a kir. adománnyal szerzett jószágokba. A fiúsított után az adománylevél értelmében rendesen a fiúk, néha a leányok is örököltek. Ha a fiúsított leány nem nemeshez ment is férjhez, gyermekei nemesek lettek. **

Eckhart 1946:329, 352.