🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > honosítás
következő 🡲

honosítás (lat. indigenatus): 1. jogilag idegen személy (menekült, bevándorló, állampolgárságát elvesztett stb.) →állampolgári jogokkal való fölruházása meghatározott feltételek teljesítését követően. A 16. sz: a nemesség megszerzésének egyik módja (→honfiúsítás). - 2. növények áttelepítése egy földrészről a másikra, azonos v. hasonló éghajlati viszonyok mellett. Amerika fölfedezése után számos növény (kukorica, paradicsom, dohány, burgonya) került ~sal Eu-ba. Állatok vonatkozásában akklimatizációról beszélünk. Nem számít ~nak, amikor véletlenül kerülnek be növényi magvak, ill. állategyedeket hurcolnak be (pl. utazási eszközön) idegen földrészekre (így került pl. a házi méh Eu-ból Amerikába). **

Pallas IX:340.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.