Magyar Katolikus Lexikon > N > nagylelkűség


nagylelkűség (lat. magnanimitas): a →bátorság részerénye, mellyel az ember nagy tiszteletet érdemlő jó cselekedetekre képes. - Mint →természetfölötti erény az Istentől eredő jutalmat tartja szem előtt. Együttjár az →alázattal, amennyiben nem önmagára támaszkodik. A nagylelkű ember nem szédül meg a megbecsüléstől: higgadt marad jó és balsorsban egyaránt; másnak szívesen segít, önmagának nem kér segítséget; a nálánál nagyobbakkal szemben nem hízelgő, de nem is engedi elnyomni magát; nem karrierista; ha kell, őszintén színt vall, mert nem fél emberektől és nem vágyik hízelgésre; nem tartja számon a jogtalanságokat; viselkedésében szerény. **

Prümmer II:489.