Magyar Katolikus Lexikon > N > naditum


naditum ('terméketlen, elvetélő'): magasrangú →papnő a →babiloni birodalomban, a Kr. e. 2. évezredben. - Ha →Marduknak volt szentelve és kolostoron kívül élt, férjhez mehetett, de gyermeket nem szülhetett, ezért →sugitumot v. rabszolganőt adtak mellé, hogy helyette szüljön. **

Eilers 1932:75.