🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > névátiratás
következő 🡲

névátiratás, 2011. júl.–: Romániában (91 évvel Trianon és évekkel az Európai Unióba fölvétel után) az állampolgárok anyanyelvi névhasználati joga érvényesítéseként lehetővé tették, hogy a magyarok és németek elektronikus és a hagyományos útlevelek kitöltésénél családi és keresztnevüket – anyanyelvükön – ékezetes betűkkel írhassák. A 2005-ig ékezetekkel kitöltött gépjármű-vezetői igazolványoknál – technikai okokra hivatkozva – maradt az ékezetnélküliség. 1965–89: a m. földr-i és településnevek használatát tiltó Ceausecu-diktatúra idején – a szülők tiltakozása ellenére – az állam nyelvén anyakönyvezték gyermekeiket; így kapták oláh átírásban a Covaci, Lacatus, Sabo, Satmareanu ill. a Ioan, Petru, Stefan, Vasile neveket (amiket híradásaiban erdélyi m-ok említésekor a hazai komm. és liberális hírközlés kötelezően használt). Az önkényre válaszul terjedt el tömegével a lefordíthatatlan m. keresztnévadás. 2003–: a nem anyanyelven bejegyzett neveket az anyakvben széljegyzettel láthatták el, 2006: törv.módosítással az anyakvi bejegyzéseket polgármesteri hatáskörbe utalták. Azon helységekben, ahol a m-ság a lakosság 20%-ánál több, anyanyelvén kérvényezhette a bejegyzést. Egyes településeken – pl. Kolozsvárt – a nyelvi int. véleményét kérik arról, hogy az adott nevet, a kérvényezett módon írják-e m-ul (a bejegyzés a költség mellett 8–10 hét késedelmet is jelent). A csíkszeredai Édes Anyanyelvünkért Szöv. mozgalmat indított a névvisszaadásért. 88

M. Nemz. 2011. VIII. 11: (Rostás Szabolcs: Száműzött romániai kényszernevek)