Magyar Katolikus Lexikon > N > népmisszió


népmisszió, belső misszió: a vallásosság fölélesztését és elmélyítését célzó prédikáció- és ájtatosság-sorozat. A ~ kat. keresztényeknek szól, szemben a külső →misszióval, mely az evang. hirdetése nem keresztények között. - A kk. óta hagyományos bűnbánatra hívó prédikációk, melyekkel a →ferencesek és a →domonkosok vándor prédikátorai orvosolták egy-egy ter. és korszak erkölcsi bajait. A →jezsuiták külső missziója mellett a 16-18. sz: a →lazaristák, →kapucinusok és →redemptoristák végeztek ~t. Nagy alakjai: Páli Szt Vince, Liguori Szt Alfonz; védősztje: Porto Maurizio-i Szt Lénárd. - A CIC 1917. előírta, hogy a plébániákon legalább 10 évenként tartsanak ~t (1349.k.). A CIC 1983. bizonyos időközönként írja elő a ~t ill. a szükségleteknek megfelelő más beszédeket (770.k.). - A ~ hagyományos formájában hosszan, 5-8-10 napig tartott. Általában több missz. atya jött a pléb-ra, megosztva beszéltek és gyóntattak. A beszédeknek kötött rendje volt, s a kat. hit és erkölcs összes alapvető igazságát felölelték. A ~t a körülményeknek megfelelően reggel és este, különböző korcsoportoknak és állapotoknak esetleg párhuzamosan tartották. A több idegen gyóntató jó alkalmat adott a szentgyónások elvégzésére. Sok helyen a ~ után emlékkeresztet (→missziós kereszt) állítottak, melyre a nevezetesebb ~k évszámát folyamatosan fölírták. - Mo-on a II. vh. után néhány é. még tartottak hosszabb ~kat, sajátos formája volt 1947-48: az egész országot megmozgató →Mária-év. A II. Vat. Zsin. (1962-65) után a ~ egészen rövid, 3 napos v. 3 alkalomból álló →triduum formájában él tovább, főként nagyböjtben v. ádventben. **

Bálint 1989:255. - LThK 1993. X:868.