Magyar Katolikus Lexikon > N > Niszibisz


Niszibisz (2000: Nusaybin a török-szír határon): ókori nagyváros Mezopotámiában. - Asszír források Kr. e. 900-tól említik. A Mügdoniosz folyó partján fontos közlekedési és keresk. csomópont. Szeleukidák, örm-ek, rómaiak, pártusok és szasszanidák harcoltak érte, gyakran cserélt gazdát, népessége etnikailag és vallásilag vegyes volt. A makedon uralom alatt: Mügdoniai Antiochia. Septimius Severus cs. (ur. 193-211) megerősítette és a róm. birod. K-i végvárává tette. Jovianus cs. 363: végleg átengedte a perzsáknak, ker. lakói Amidába és Edesszába távoztak. 640: arab, majd tör. uralom alá került. 2000: apró mezőváros. - A legenda szerint ~ apostolai →Addai és Mari. Az Aberkiosz-felirat (200 k.) említ ~i ker-eket. Első pp-e, Jakobosz (290-338) 325: részt vett a niceai zsin-on. 410: ~ metropolia 7 szuffr-sal. 450 u. metropolitái nesztoriánusok, híres teol. isk-ja a →nesztorianizmus egyik közp-ja. Mintaszerű, a kolostorihoz hasonló szervezetét és hároméves tanulm. rendjét →Cassiodorus alakította ki. A 6. sz: több mint ezer hallg. látogatta. Jelentősége a szeleukia-ktesziphoni isk. megalapításakor csökkent, 830: a bagdadi isk. alapításakor meg is szűnt. - 2000: ~ régészeti feltárása a kezdeteknél tart. Jakobosz pp. 313-320: épült „nagy bazilikájáról” tudunk, de föléje építkeztek. Vologeses pp. 359: létesített baptisztériumát és az alapítás feliratát megtalálták. A 4. sz. végi Febronia-tp-ot a 10. sz: mecsetté alakították. **

Pallas XIII:187. - LThK 1993. VII:879.