Magyar Katolikus Lexikon > N > Nerva


Nerva, Marcus Coccejus (Narnia, Umbria, Kr. u. 32.-Róma, 98. jan. 27.): Domitianus utódaként római császár (ur. 96-98) Szt Kelemen és Szt Evarisztosz pápák idejében. - Apja szenátor volt. ~ Rómában Vespasianus és Titus alatt magas hivatalokat viselt, többek között a konzulátust is, tagja lett a szenátusnak, ahol a kormánypárttal szavazott, de a kényes pol. kérdésektől és radikális eszközöktől lehetőleg távol tartotta magát. A cs-ok kedvelték a kötelességtudó, kiváló tehetségei mellett igénytelen jogtudóst, és többféleképpen kitüntették, míg csak Domitianusnak egy kuruzsló meg nem jövendölte, hogy ~ lesz az utóda a trónon. Erre Domitianus ~ életére tört. 96: az összeesküvők mégis ~t emelték trónra, aki a szenátussal teljes egyetértésben kormányzott, még Tacitus elismerését is kiérdemelve. Öregsége miatt olykor gyöngének és engedékenynek bizonyult. A belső béke és az örökösödési rend biztosítása céljából még életében adoptálta és utódának jelölte Felső-Germania erélyes és kiváló helytartóját, Trajanust. ~ volt az első római cs., aki az elszegényedett itáliai polgárokról és árváikról bőkezűen gondoskodott. Alapítványi (alimentatio) kamatból árva gyermekeket segített, szegény polgároknak földbirtokokat adományozott. Utódai ezt az alapítványt megnagyobbították. 97: az Alsó-Rajna menti germán törzsek és a suevek ellen kénytelen volt hadat küldeni. Rövid, alig másfélévi, de áldásos uralom után halt meg. Utóbb szokássá vált az ún. „jó császárok” korát ~ trónralépésétől számítani. - Utóda Trajanus lett. **

Pallas XIII:127. - Vanyó IV:117. - Pecz II/1:177.