Magyar Katolikus Lexikon > N > Nero


Nero, Claudius Germanicus (Antium [2000: Nettuno, Olaszo.], Kr. u. 37. dec. 15.-Róma, 68. jún. 9.): Claudius utódaként római császár (ur. 54-68) Szt Péter és Szt Linus pápák idejében. - 1. Élete. Domitius Ahenobarbus és Agrippina (Germanicus leánya) fia, és eleinte atyja után Lucius Domitius Ahenobarbus. Atyja korai halála után kicsapongó, botrányos életet folytató ifjúvá fejlődött. E hajlamokat később tanítója, Seneca hasztalan igyekezett benne elnyomni. Miután nagyravágyó anyjának sikerült Claudius cs. feleségévé lenni, arra törekedett, hogy ~nak biztosítsa a trónt, s ezért folyton a cs. Messalinától született fia, Britannicus ellen intrikált, háttérbe szorította, míg 50. II. 25: Claudius ~t a saját fia mellőzésével csakugyan adoptálta (ettől kezdve viselhette a ~ nevet). 53: leányát, Octaviát hozzá adta feleségül. A tömeg lelkesedve fogadta ~t, ki néhány Seneca által kidolgozott beszédével a szenátus rokonszenvét is kivívta magának. Agrippina 54. X: megmérgezte Claudiust. Temetésén fiával együtt nagy fájdalmat színlelt. ~ egy Senecával fogalmaztatott gyászbeszédet olvasott fel, s a mit sem sejtő szenátus és a praetorianusok készségesen hódoltak új uruk, ~ előtt. - Uralkodásának 5 első esztendeje várakozáson felül sikerült, és voltak, akik ezt az időt az alkotmányos uralkodás mintaképének mondták. Kiszabadította magát anyja befolyása alól, s Senecára, Burrus praefectus praetorióra és a szenátusra támaszkodott. Megbüntették a zsarnokoskodó helytartókat, könnyítettek az adókon, sőt ~ a vámok eltörlését is javasolta, amihez azonban a szenátus nem mert hozzájárulni. Az egész birod. megerősödött. - Agrippina azonban bosszút esküdött ~ ellen, s tüntetőleg Britannicust kezdte pártfogolni, kit alkalomadtán trónkövetelőnek is fel akart léptetni. Ezzel azonban csak azt érte el, hogy ~t szenvedélye a legkegyetlenebb bosszúra ragadta. 55: megmérgeztette Britannicust, majd anyja és ártatlan felesége ellen fordult. Akkoriban barátja, Otho feleségével, a romlott Poppaea Sabinával élt együtt, aki mindenáron csné akart lenni. Octavia nem idegenkedett a házasság felbontásától, de a hatalmát féltő Agrippina ezt mindenképpen meg akarta akadályozni, amivel ~t annyira felbőszítette, hogy összeesküvés és felségsértés ürügye alatt vádat emelt ellene, és 59: Agrippinát Bajae-ben megölette, Octaviát Pandateria szg-ére száműzte. - Seneca ~ anyagyilkosságát is tudta szépítgetni és indokolni, a testőrparancsnok pedig elérte, hogy a szenátus és a nép a Rómába visszatérő ~t örömrivalgással fogadta. Ettől kezdve ~ az eddiginél is kegyetlenebb módon uralkodott. Seneca visszavonult; Burrus már nem élt, így senki sem állt útjában. Megölette Octaviát, s Poppaeát tette csnővé. Gladiátorok és libertinusok társaságában élte napjait, és nemcsak előkelő ffiakat és nőket kényszerített arra, hogy a cirkuszban föllépjenek, hanem maga is versenyzett atléta, kocsis, énekes és citerás minőségben a tapsért. 60: az általa alapított Neronia és Juvenalia ünnepeken el is nyerte az első díjat. Önmagát istenként tiszteltette. - A vérig sértett és halálra üldözött nemesség saját védelmére 65: összeesküvést szőtt. ~ azonban értesült a dologról, s Calpurnius Pisót, Lucanus költőt, Thrasea Paetust, Senecát és a nemesség színe-javát kivégeztette. Ezután szinte megrészegülve gyilkoltatott. A rómaiak ezt suttogták róla: „Mióta ~ embervért ízlelt, úgy issza a vért, mint előbb a bort”. Poppaeát is megölette, s 3. feleségének, Statilia Messalinának sem volt könnyű sorsa mellette. - 64. VII. 18-29: Rómában az óriási tűzvészben 7 városrész pusztult el és sok ezer család koldusbotra jutott. A tűzvész hírére ~ Antiumból Rómába sietett, és segíteni igyekezett a nép nyomorán. Ennek dacára a nép körében az a gyanú kezdett lábra kapni, hogy maga ~ gyújtatta fel fő- és székvárosát (az id. Plinius és Tacitus is hasonló véleményen volt). Hogy a gyújtogatás vádját magáról elhárítsa, nagy üldözést kezdett a ker-ek ellen, akik közül sokan mint „égő fáklyák” szenvedtek vt-halált, ami a gyújtgatóknak járó büntetés volt. Ez volt az első hivatalos →keresztényüldözés. - ~ hozzáfogott a leégett városrészek felépítéséhez, s a maga számára az Esquilinus lejtőjén pompás palotát (domus aurea) építtetett, előtte a saját szobrával. -

Róma és különösen a cs. palota fölépítéséhez rengeteg pénzre volt szükség, ezért ~ újra súlyos adókat vetett ki a népekre, beolvasztotta a szt edényeket és rossz ezüst- és rézpénzeket veretett. 66. VII: művészi és tanulmányi utazás ürügye alatt, valójában azonban fosztogatás céljából K-re ment, elsősorban Görögo-ba, melynek lakói tapssal fogadták énekét és verseit. Olykor jókedvében megajándékozta a gör-öket pénzzel, akiknek a korintusi ünnepélyen, 66. XI. 28: visszaadta szabadságukat, máskor formálisan zsarolta a népet, s elvitte a műkincseiket. Itt értesült a zsidók felkeléséről, melynek elfojtását Vespasianusra bízta. Galliában Julius Vindex legatus a régi rend és szabadság, tehát a közt., a szenátus és a nép uralmának helyreállítása érdekében fegyveres zendülést szervezett. E hírre ~ sietve visszatért Rómába, hol fényes diadalmenetet tartott. Az ált. elégedetlenség és forrongás jelei mindamellett napról-napra szaporodtak, és bár Vindex ügye Verginius Rufusszal szemben elbukott, csakhamar utóda támadt Hispania Tarraconensis (2000: Spo. ÉK-i része) helytartója, Galba személyében, kit saját légiói késztettek arra, hogy trónkövetelőként fellépjen. - Rómában is megmozdult az éhező nép, sőt még a gárda soraiban is összeesküvést szőttek. Hiába fordult az immár életért remegő ~ Tigellinushoz segítségért, ez cserben hagyta; Nymphidius Sabinus pedig, a másik praefectus praetorio, titokban Galba számára bérelte föl a praetorianusokat. Mihelyt a gárda elpártolása kitudódott, a szenátus a vérig üldözött nemesség kimondhatatlan örömére ~t letette és ősrégi mód szerinti kivégzésre (azaz megvesszőzésre és lefejezésre) ítélte. ~, akit még legbensőbb barátai is cserbenhagytak, ezek hallatára egy közeli nyaralójába menekült, ahol a poroszlók közeledésének hírére tőrt döfött torkába, ezt kiáltván: „Mily nagy művészt veszít bennem a világ”. Testét szolgái elégették, szobrait a szenátus ledöntötte és emlékét is elátkozta. - A kerséget ~ tiltott vallássá (religio illicita) nyilvánította. Ezzel jogi alapot teremtett a keresztényüldözéshez, ugyanakkor hivatalossá tette a kerségnek a zsidóságtól való különválását. 64-67: ~ végeztette ki Szt Pétert. - Utóda Galba lett. -

2. A Szentírásban. Az ApCsel 25,10-11: ~ bírósága előtt állt Pál, és hozzá föllebbezett (vö. 25,21; 26,32; 27,24; 28,19). A „császár házából való” ker-ek, akik üdvözletet küldtek a filippieknek (Fil 4,22), ~ udvarában élő rabszolgák v. felszabadított rabszolgák voltak. -

3. Ikgr. A →négy apokaliptikus lovas egyike, vörös lovon. A 14. sz-tól víciumok között ábrázolták: az igazságosság lába alatt ~ az igazságtalanság, a hit lába alatt a hitetlenség megszemélyesítője. **

LThK VII:881. - Vanyó IV:82. - Pecz II/1:174. - Kirschbaum III:322. - BL:1327.