🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > Nagyszalánc
következő 🡲

Nagyszalánc, v. Abaúj-Torna vm. (Slanec, Szl.): vár. - 1270 u. az Aba nb. Szalánciak építtették. 1281: IV. László foglalta el Finta nádortól. Később kir. vár, majd a Losonczi és Forgách családok is birtokolták. Egy időre a husziták szállták meg. 1605: Bocskai csapatai foglalták el. 1644: I. Rákóczi György felgyújtatta, de újjáépült. 1678: Thököly előtt meghódolt, de a cs. csapatok visszavették és lerombolták. Azóta romos. Kör alakú öregtornya még áll, a csatlakozó palotaszárnyakból és a külső falakból csak kis részek maradtak meg. Bá.B.

Fügedi 1977:194. - Vártúrák III:299.

Nagyszalánc (Moldva)   →Szalonc

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.