Magyar Katolikus Lexikon > S > Szalonc


Szalonc, Nagyszalánc, Saloncza, Solonceni (Solonț, Bacău m., Moldva, Ro.): egykori magyar település, 2006: román község Moinesttől északra, a Nagy-Tázló és a Sós-Tázló völgye közötti hegyháton. Szolonyec neve,'sós források helye, szikes föld' ukrán eredetű. - 1641: Bákó filiája, 90 m. lakója volt, kis fatp-át Nagyboldpogasszony tiszt. sztelték. - 1646: magyar falu, 175 r.k. lakossal (Bandinus). A tp. felszerelése: „Aranyozott ezüst kehely, paténával. Régi misekönyv. Kazula zöld selyemből, stólával és karkötővel. Az alba durva szövetből, két válltakaró. Portátile, két zászlós kereszttel, három megviselt abrosz, régi oltárfüggöny.” Az ünnepeket és a böjtöket deák hirdeti, s magyar énekeket zeng a népnek. Nincs papjuk. - 1643: egyetlen oltárát egy felől a Szt fogantatás, másik felől Szt Borbála és Szt Dorottya díszíti, Szt Istvánnak, a magyarok királyának ábrázolása, egy „Ecce homo”, Szt Boldogasszony és Szt János (Bassetti). 1661: lakatlan, a tp-nak csak a helye látszik. „A katolikus magyarok a szolgasors miatt elszéledtek.” - 1692: fatp-át a visszatért lakosság helyreállította, de papjuk nincs. - A 19. sz. közepén még élt 120 székely-magyar család, de a hajdani r.k. tp. helyén már épült az oláh tp. - Lakói 1930: 14 r.k., 1992: 1 r.k., 1594 g.kel., 11 pünkösdista, 5 adventista, össz. 1614 fő. H.P.

Jerney 1851:209. - M. Nyelvőr 1987:215. (Kiss Lajos: M. helységnevek a Keleti-Kárpátokon túl) - Domokos 2001:337. - Benda 2003:258.