Nógrád vármegye, 11. sz.-1923, 1938-1945: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, az Ipoly folyó felső és középső medencéjében, a Zagyva és a Galga folyók felső szakaszán, nagyrészt erdős-hegyes vidéken. - É-on →Zólyom vármegye, K-en →Gömör (és Kishont) vármegye, →Heves vármegye, D-en →Pest (-Pilis-Solt-Kiskun) vármegye, Ny-on →Hont vármegye határolta. - Ter-e 4355 km², székhelye Balassagyarmat. - A törzsi eredetű helynevek tanúsága szerint Huba, Kadocsa és Szovárd honfoglaló őseink a 9. sz. végén K-i és D-i vidékeit, 900 k. az Ipoly-völgyet szállták meg. Szécsény vidékén →székelyek telepedtek le. I. (Szt.) István (ur. 997-1038) korában várispánságát Nógrád vára (292 m tszf.) körül szervezték. Őshonos nemzetségei a Záh, a Kacsik, a Kartal, a Kökényesradnót és a Tomaj nembeliek. Györffy György szerint egyházigazgatása megoszlott az esztergomi érsség és a váci ppség között, mivel nógrádi főespséget szerveztek az esztergomi egyhm-ben is (É-i részen az 1210 óta ismert Nagy-Nógrád, a füleki, losonci, gácsi, szécsényi, gyarmati részekkel, átnyúlva Hont vm-be) és a váci egyhm-ben is (a D-i részen Kis-Nógrád, nógrádi, sziráki és gyarmati részekkel). A 12. sz: a királyi vm-rendszer fölbomlásakor Nógrád vára a váci ppségé lett. 1241/42: a →tatárdúláskor a mongol sereg átvonulási ter-eként részben elpusztult. 1303: első vm. kiadású okl-e. 1301 u. az Árpád-ház kihaltával több vára a Csák nb. Máté (†1321) birtoka, majd I. Károly Róbert kir. (ur. 1307-42) adományaként Szécsényi Tamás erdélyi vajdáé (1321-42), aki Szécsényt uradalmi közp-tá tette. A 14. sz: kb. 290 lakott hely ismert - 1332: a hiányos →pápai tizedjegyzék alapján Vác, Verőce, Maros, Gyarmat, Losonc és Fülek mezőváros lehetett -, településeinek száma a 15. sz: 370-re gyarapodott, a 14-15. sz: 42 vár állott. Kk. vásáros helyei: Vác (1686-: Pest vm.), Nógrád, Gyarmat, Hugyag, Szécsény, Szerdahely (Szécsénke), Losonc. Főbb egyh. birtokosai a váci ppség (Kosd, Nógrád vára és városa, Szendehely, Verőce, Berkenye, Csővár, Guta, Kálló, Kosd, Sáp, Szántó), az esztergomi érs. (Vadkert, Hatvan egy része, Tereskén birtokrészek, Patak, Bejtár, Sipek, Szanda), a tereskei apátság, a dömösi és garábi prépság, kökényes monostora, a gombaszögi pálosok, a ferencesek, templomosok, Szirák részeinek birtokosa az esztergomi Szt János lovagrend, valamint a Balassa, a Báthori, a Szapolyai család. 1541-75: a várháborúk kora ~ben. A tör. hódítók bevették 1544: Nógrádot - vidékén megszervezték a nógrádi szandzsákot; 1546: Szanda várát, Gyarmatot és Hollókőt, 1552: Bujákot, Szécsényt - ahol X: megalakították a szécsényi szandzsákot; 1554: Füleket és Salgót - ahol 1555. I: a füleki szandzsákot; 1573: Divényt, Somoskőt és Kékkőt; Tarjánt és környékét a hatvani szandzsákba osztották. Az adóztatható értékeket a szultáni biztosok összeírták, s megalkudtak a beszedendő adóról. A peremvidék 52 faluja az elmenekült tulajdonosnak is adózott, aki az adószedésre ott ispánokat tartott. 1550: ~ 1/3-a, 1575-93: szinte teljes ~ hódolt ter. A →tizenötéves háborúban a kir. csapatok 1593. XI. 11-i romhányi győzelmük után XI. 21: visszafoglalták Divényt [→Balassi Bálint (1554-94) parancsnokságával], XI. 27: Füleket, XII. végéig Szécsényt, Bujákot, Kékkőt, Somoskőt és Hollókőt, 1594. III. 10: Nógrádot s szinte teljes ~t, helyreállították a vm. közig-t. 1647: 213 lakott helyét és 7 adómentes végvárát írták össze; a lakosság önvédelmére létrehozta a →parasztvármegyét. 1663-85: ~ D-i része Nógrád várával a töröknek hódolt; mely 1663. IX: ismét szandzsákszékhely lett. 1682. IX. 10: Fülek vára hódolt Thököly Imrének. 1684. VI. 27: Vácot, 1685. VIII. 19: Nógrádot és ~t visszafoglalták a töröktől, az év őszén lakóit pestis tizedelte. A tör. háborúk idején a protestantizmus mindkét változata jelentkezett, 1590: a losonci ref. isk-t, 1644: Szügy, 1647: Szirák ev. egyhközs-ét alapították. 1671: kezdődött a visszatérítés. 1690: (Balassa)Gyarmatot, Füleket, Szécsényt újratelepítették. 1705. IX. 12: a szécsényi ogy-en 24 vm-vel együtt Rákóczi Ferenc fejed-mel (ur. 1704-11) ismét m. törv-eket alkottak. 1710. I. 22: a romhányi csata előnyeit a kurucok nem tudták kihasználni, 1711. IV. 30: a →szatmári béke után új birtokosok is megjelentek ~ben. A 18. sz. elején az elpusztult ter-ekre a Balassák, Koháryak és a főispánságot 1750-ig betöltő Forgáchok tótokat és ném-eket telepítettek. 1720: Hont vm-ből ~ D-i részeire 222 családot költöztettek. -

A 14-16. sz: (Balassa)Gyarmat a vm. székhelye, ezután a vm. közgyűléseket Salgó, majd Fülek várában, 1554 u. Zólyomban (1664-83: Nógrád, Heves és Pest vm. közgyűléseit Füleken), Szécsényben és Losoncon, 1683-1763: állandó közp. híján Szécsényben, Losoncon, Gácson tartották. Az új vm-háza 1790: Balassagyarmaton épült föl, 1876-1923: csupán nagyközség, 1923: megyei város (de 1951-ig megyeszékhely). 1733 u. az újjászervezett ~ járásai: füleki, losonci, kékkői és szécsényi. Forgách Antal 1767: megalapította a gácsi posztómanufaktúrát, melyet 1780: részvénytársasággá szerveztek, 1768: Verőcén és Tarján határában szenet találtak. - II. József (1780-90) területrendezése a nemesi vm-t fölszámolta, ~t 1785-90: a III. Pesti Kerületbe osztotta. Az eperjesi páholyból eredt az 1786: már működött balassagyarmati - akkor még nemz. szellemű - szabadkőműves páholy, melynek a vm. gazdagabb nemesei tagjai voltak. ~t a kir. halála után helyreállították. Az →önkényuralom korában 1849-60: a III. Pozsonyi Kormánykerület része. A Balassagyarmat közelében fekvő Zahora-(Erdőmeg) és Szelestény Hont vm. közs-eket átcsatolták ~hez, Gömör és Heves felé a határt a hegy gerincéhez igazították. Ennek következményeként Egyházasbást és Tajt, másrészt Bina, Csorna, Sid, Sőreg Gömör-Kishontból ~be, Korlát ~ből Gömörbe; Cered, Hidegkút, Pogony, Tótújfalu ~ből Hevesbe került. 1860: a régi vm-határokat visszaállították, önkormányzatát visszaszerezte, beosztása: balassagyarmati, füleki, losonci, nógrádi, szécsényi és sziráki járás. Az 1881:83. tc. Kisoroszit átcsatolta ~ből Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm-be. Az iparosítás Salgótarján (1869: 3700 fő, 1910: 13.726 fő) és Zagyvapálfalva (1869: 780 fő, 1910: 3500 fő) lélekszámát megtöbbszörözte; szénbányászata 1781: 3,1, 1896: 10, 1913: 11 millió q. - Településneveit 1906: törzskönyvezték. - 1919. I. 15: cseh-szl. légionáriusok 40 fővel megszállták Balassagyarmatot. A polgárok szabadcsapata 10 hősi halott árán I. 29: elzavarta őket (a város ezért kapta a Civitas Fortissima címet). A kommün idején a cseh-szl. hadsereg megszállta V. 4: Füleket, V. 5: Szécsényt, V. 6: Ceredet, Zabart, Zagyvarónát, a kommün Vörös Hadserege V. végén szorította vissza őket Fülekig. A VI. végi visszavonulás után a csehek s az oláhok is bevonultak ~be, 1919. VIII: a megszállók megegyeztek, az oláhok kivonultak Salgótarjánból, VIII-XI: csak a Zagyvapálfalvától D-re levő ter-et ellenőrizték, az ettől É-ra levő ter-et és Salgótarjánt a csehek. 1920. VI. 4: a →trianoni béke az Ipolyt határfolyóvá téve ~ 1747 km²-ét (ter-e 42,3%-át), Losonc városa és 117 települése 92.897 lakójával (lakói 35,5%-ával) Csehszl-nak ajándékozta. A megmaradt D-i rész 2381 km²-ét (a ter. 57,7%-át) az 1923:35. tc. a megcsonkított Hont vm-nek meghagyott 462 km²-rel (a ter. 18,2%-a) →Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven egyesítette. - ~ népessége 1777: 111.661 fő, 1785: 11 mezővárosa, 254 községe, 2 pusztája (össz. 267 helysége) 19.586 házában 147.035 fő élt, közülük 159 pap, 3154 nemes. 1805: 157.037 fő, 1825: 11 mezővárosban, 257 községben, 246 lakott helyen 185.566 fő. 1840: 181.841 fő, 1850: 172.371 fő, 1869: 197.388 fő (ezzel Mo. vm-i között a 28.), 1880: 191.678 fő (a 31.) ebből 122.713 m., m-ul tudott 136.429 fő (71,2%); 1890: 214.444 fő (a 31.), ebből 148.357 m., m-ul tudott 165.629 (77,2%); 1900: 238.215 fő (a 28.), ebből 168.616 m., m-ul tudott 191.498 (80,1%); 1910: 41.645 lakóházában 261.517 fő (a 28.) ebből 197.670 m., 3143 ném., 58.337 tót, 33 oláh, 4 ruszin, 52 horvát, 36 szerb, 2242 egyéb nemzetiségű, m-ul beszélt 221.008 fő (84,5%); 193.448 r.k., 329 g.k., 4934 ref., 52.991 ev., 19 unit., 124 g.kel., 9641 izr., 30 egyéb vall. - Az I. →bécsi döntés ~ É-i részéből a településeket a →nyelvhatárig visszacsatolta: a balassagyarmati járás 213,7 km²-ét (2694 lakóháza 12.730 lakójával), a losonci járás 417,6 km²-ét (6968 lakóháza 36.753 lakójával), a salgótarjáni járás 25,6 km²-ét (458 lakóháza 2277 lakójával), a szécsényi járás 45,2 km²-ét (622 lakóháza 2779 lakójával), össz. 752,1 km²-t (10.742 lakóháza 54.539 lakójával). A m-cseh-szl. határmegállapító biz. (a lakosság kívánságát is figyelembe véve) 1939. III. 4: Alsózellőt Mo-nak, III. 6: Mikszáthfalvát Csehszl-nak juttatta, amit az IV. 4: kötött szl-m. határrendezési megállapodás szentesített. ~nek Hont vm-vel egyesített részét 1939:6. tc. Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven újjászervezte. - ~ É-i - az 1939. III. 14: kikiáltott Szlovák Államnak maradt - részét a Besztercebánya székhellyel szervezett Garamvölgye (Župa Pohronská) megyébe osztották. - ~ lakossága 1941: 260.668 fő, ebből 250.728 m., 1110 ném., 5380 tót, 122 oláh, 186 ruszin, 8 horvát, 2 bunyevác, 19 szerb, 6 vend, 2367 cigány, 281 zsidó, 459 egyéb nemzetiségű; 220.281 r.k., 809 g.k., 6575 ref., 24.797 ev., 67 unit., 197 g.kel., 626 bapt., 7.130 izr., 186 egyéb vall. - 1944. XII. 9: Balassagyarmatot, XII. 14: Szerencset, XII. 26: Salgótarjánt, 1945. I. 14: Losoncot a szovjet 2. Ukrán Front és az oláh hadsereg megszállta; I. 20: a m. fegyverszüneti szerződés visszaállította a trianoni határokat. IV. 4: a →kassai kormányprogram, majd a Benes-dekrétumok az ismét elszakított rész m. lakosságát minden jogától megfosztották, részben menekülésre kényszerítették. - A 4330/1945. ME sz. rendelet s a 150.000/1946. BM. sz. rendelet a változott viszonyokhoz igazodva ~ ter-én létrehozta →Nógrád-Hont vármegyét. 88

Mocsáry Antal: ~ históriai ... ismertetése. 1-4. köt. Pest, 1826. (reprint 1982) - Csánki I:87. - Farkas Pál: ~ népe. Bp., é.n. - Uő: ~i palócok eredete. Balassagyarmat, 1906. - Nagy Iván: ~ tört. az 1554. évig. Uo., 1907. - ~. Szerk. Borovszky Samu. Bp., [1911] (Mo. városai és vármegyéi) - Pongrácz Gyula: ~ panaszirata a határmegállapító biz-hoz. Balassagyarmat, 1920. - Mo. 1910. é. népszámlálás. 1912: 120. - Edelényi 1928:675. - M. stat. zsebkv. 1943:44. - Archaeol. Értes. 1957:1. sz. (Patay Pál: Adatok a nógrádi dombvidék X-XI. sz. településtört-éhez) - Hernády Károly: Nógrádi várak. (Salgótarján), 1967. - Nógrád m. kézikv-e. Szerk. Pál József. Bp., 1997. - Györffy IV:209. - Barthó Zsuzsanna-Tyekvicska Árpád: Civitas Fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irod-a. Balassagyarmat, 2000. (Nagy Iván kv-ek 10.)