🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > munkaviszony
következő 🡲

munkaviszony: a →munkaszerződés megkötésével létrejött jogviszony. – A ~nak nincs törvényi meghatározása, ezért mind a köznyelv, mind a jogelmélet, mind a joggyakorlat többféle értelemben is használja a szót: 1. Tág értelemben a munkáltató széleskörű utasításadási jogkörével járó, a munkavállaló munkaerejének bérfizetés ellenében a munkáltató rendelkezésre bocsátásával történő munkavégzés. A ~ legjellemzőbb ismérvei tehát az alá- és fölérendeltség, a munkaszervezeti függőség és a munkavállaló önállótlan, a munkáltató érdekében végzett munkája a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használatával, a munkáltató által meghatározott időben és helyen. – Ebbe a tág ~ fogalomba beletartozik a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. Törvény) hatálya alá tartozó ~ mellett a közszolgálati, a közalkalmazotti, a bírósági, az igazságügyi alkalmazotti, az ügyészségi szolgálati jogviszony is, tehát nemcsak a magán-, hanem a közszférában való foglalkoztatási formák is. – Jogszerű keretek közötti munkavégzés azonban a foglalkoztatás szabályait meghatározó különböző törvényi rendelkezéseknek megfelelő módon és formában is történhet. A fentieken kívül gyakori a megbízás és a vállalkozás, amelyek szabályait a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, de más törvények is szabályozhatnak munkavégzést, pl. az ösztöndíjas foglalkozatásról szóló 2004. évi CXXIII. Törvény, vagy a Büntető Törvénykönyvben is előforduló, a közérdekű munkára vonatkozó rendelkezések, amelyek tárgya szintén a munkavégzés. – 2.

Szoros értelemben a versenyszféra munkáltatói és munkavállalói között létrejött, a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó jogviszony. – 3. Ha nem is minősülnek kifejezetten ~nak, a különböző jogszabályok nem egy esetben a ~nyal egyenértékű jogviszonynak tekintik a bedolgozói jogviszonyt, a szövetkezeti tag munkaviszony jellegű munkavégzésre irányuló jogviszonyát, a hivatásos és szerződéses szolgálati jogviszonyt, a hivatásos nevelőszülői jogviszonyt. E jogviszony-típusokat azonban a Munka Törvénykönyvétől eltérő törvények szabályozzák. – 4. A ~ megszüntethető: a) a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével; b) rendes felmondással; c) rendkívüli felmondással; d) azonnali hatállyal a próbaidő alatt; e) a határozott idejű munkaszerződés lejártának időpontja előtt. Ebben az esetben a munkavállalót azonban egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresete megilleti.– A ~ megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni. V.G.

Munka törvénykönyve 1992.