monostor (lat. monasterium): 1. általában a jelentős méretű és művészi értékű kőegyház; szegyh-ainkat is sokszor ~nak mondják a kk. források. - 2. olyan egyház, amely a keresztelés és a többi szentségek kiszolgáltatási jogával (az áldoztatást kivéve) nem volt fölruházva. A m. kk-ban általánosabb volt a ~ 'egyh., azaz tp.', mint szerz-ház jelentése. - 3. A kk. legvégén és az azt követő sz-okban a megjelölést a szerz-házakra is használták, anélkül, hogy ez valamelyik szerzetesr-hez való tartozást jelölte volna. Így használják: ~ paulinorum, ~ franciscanorum. - 4. 1900 k. a szót az osztrák-ném. Stift megfelelőjeként kezdték használni, szemben a szerényebb jelentőségű és értelmezésű →kolostorral (Kloster). Ma már természetesen beszélünk pannonhalmi főmonostorról, zirci monostorról, nem tudva, hogy eleink milyen szóhasználattal éltek. →nemzetségi monostor M.L.