Magyar Katolikus Lexikon > M > minta-okság


minta-okság (lat. causalitas exemplaris): a →skolasztika által alkalmazott oksági forma: a szabad cselekvő önmagából meríti műve formáját. - Aquinói Szt Tamás ezzel az oksággal egészíti ki az Arisztotelész-féle 4 →okot (anyagi, formai, ható- és cél-ok). A ~ kapcsolatot létesít a (tudattal rendelkező) ható-ok (Isten, ember, angyal) és az általa létrehozott mű között, az önmagában kialakított →forma, →eszme - a mű szempontjából: külső forma - a mű formai oka (belső forma) lesz, az alkotás (a teremtmény) →lényegét határozza meg. A ~ gondolata plátóni gyökerekre vezethető vissza, Szt Tamás hangsúlyozta, hogy a minta és a „kép” között nem azonosság, csak hasonlóság áll fönn, és így különbség, eltérés is, a minta kimeríthetetlen, míg a „másolat”, az eredmény lehatárolt. Ez érteti meg a Teremtő és a teremtmények közti szakadékot, a ~ ugyanakkor megvilágítja, mi a lét-analógia alapja és hogyan lehet az ember Isten képmása. A ~ másik alkalmazási ter-e az ember alkotásainak világa (költészet-művészetek-tudomány-technika). Az ember munkájában „szinte-teremtő”. A lélek „valamiképpen minden”, a lét „hasonlósági megvalósulási helye”, épp ezért az ember végtelen sokféleképpen lehet mintája a műalkotásoknak, ezzel is visszatükrözi Alkotóját. A ~ alapján számos teol. nemcsak az egy-Isten, de a Szentháromság nyomait is fölfedezni véli az egyes lét-rétegek szerkezetében (az emberben: tárgyi és alanyi lét kettőssége és egysége, az élettani létben: férfi és nő, kémiai síkon: pozitív és negatív töltésű molekulák kettőssége és egysége stb.). Cs.I.

LThK II:1294.