Magyar Katolikus Lexikon > M > minaret


minaret, minaré (arab-török 'tűz helye'): a →mecsethez vagy →dzsámihoz épített torony, felül körben erkéllyel. - Belsejében csigalépcső vezet az erkélyre, ahonnan a →müezzin az imaidőkben imára szólítja a muszlimokat. A ~ eredetileg világító- v. őrtornyot jelentett, átvitt értelemben az „igaz hit világosságát” jelképezi. A córdobai kalifátusban és É-Afrikában négyszög, Iránban, Töröko-ban henger, Egyiptomban, Szíriában négyszög, nyolcszög v. henger alakú. Különleges formája az oszmán tű~. Rendeltetése a ker. tp. →harangtornyáéval azonos. - A mai Mo-on a török hódoltság korából megmaradt az 1841: lebontott egri Kethuda mecset ~je (17. sz. 1. fele), a pécsi Jakováli Hasszán dzsámi ~je (16. sz. 1. fele) és az érdi ~ (17. sz.). 88