Magyar Katolikus Lexikon > M > mez


mez (lat. vestis): a régi magyar nyelvben burok, takaró, ami természetszerűen tartozik egy testhez, belőle nő ki (szőrzet, tollazat), vagy kívülről adják rá (→ruha). →meztelen _nbsp;

Czuczor IV:529.

LEV 2,11: nem lehet elégetni áldozatul