Magyar Katolikus Lexikon > M > mestergerenda


mestergerenda: gerendás mennyezetű helyiségben a mennyezetet tartó főgerenda. Régi m. nevén: ideg. - Előfordult, hogy 2 helyiségnek volt 1 ~ja. A nagyobb helyiségben, főként ha a padláson a födémet terhelés érte (tárolt gabona), a ~t alátámasztották a ház középoszlopával (→boldoganya). - A ~ faanyagával külön országos keresk. hálózat foglalkozott. Lakószobákban, konyhákban hibátlan fatörzsből faragtatták, s díszítették. A bútorzaton kívül a ~ volt a legkifejezőbb épületelem. Ablak felőli, megvilágított oldalát faragással, felirattal, festéssel díszítették. Kat. vidékeken vallásos jellegű felirata volt, a →termőágat a ~ra helyezték, haldoklót a szoba hosszában a ~ alá fektették (aki földön született, nem tud másutt meghalni). Prot. vidékeken az építés időpontját, a gazda és gazdasszony nevét örökítették meg rajta. - A 16-17. sz: tárolásra is használták a ~ fölött a keresztgerendáktól határolt „fiókokat”. **

Bálint 1943; 1989. - MNL III:581.

új