Magyar Katolikus Lexikon > B > boldoganya


boldoganya, boldogasszonyfája, idegágas: a lakóház szobájában a mestergerendát alátámasztó oszlop. - Mindig a tűzhelyhez, kemencéhez közel helyezték el. Az Alföldről ismert a boldogasszonyfája elnevezés, míg az archaikus szlavóniai m. falvakban idegágasnak hívják. Egykor egész Mo. területén ismert volt, ma a Felvidéken, a Kis- és Nagyalföldön lelhető fel szórványosan, de megtalálható Eu. más népeinél is. Gyakran istállókba, magtárakba, esetleg présházakba is beépítették. Központi szerepéből adódóan gyakran igényes, faragott díszítésekkel látják el. Elnevezése fontos kultikus és vallási szerepére utal. Kat. vidékeken a ~ a házat, lakóit, ill. a melléképületekben tartott jószágokat és terményeket a gonosz, ártó hatalmaktól óvó Boldogasszony, Mária jelképe. Ehhez kapcsolódik az a hiedelem, hogy ha az oszlopot kiveszik v. megsérül, akkor az egész építmény összedől. Szakrális jelentőségét mutatja továbbá, hogy egyes vidékeken a család rendszeres napi imáját a ~ mellé térdepelve, a falra függesztett sztképek felé fordulva végzi. D.L.

Anthropos 1940/41. (Schmidt, P. W.: Der heilige Mittelpfahl des Hauses) - Folkliv. 1947. (Gunda B.: Der kultische Pfahl des Hauses bei den Ungarn) - Az egri múz. évkv-e 1977. (Bakó Ferenc: A faépítkezés emlékei Heves m-ben) - MNL II:506. (s.v. ház középoszlopa)