Magyar Katolikus Lexikon > M > menyegző


menyegző: a →házasságkötést kísérő népszokások, vigadalmak összefoglaló neve. Lényeges része a →lakodalom. - A Szentírásban rendszerint 7 napig tartó ünnep (Ter 29,27; Bír 14,12; Tób 11,17). A hangos vendégsereg (vö. Jn 2,2) evés-ivással, énekléssel, tánccal, talányok megfejtésével (Bír 14,12) töltötte. Az 1. nap estéjén a →menyasszonyt szülei házából a →vőlegény házába vitték; itt terítették meg az ünnepi asztalt és készítették el az új házasoknak a nászházat. A vőlegénynek különleges turbánt kötött a fejére az anyja; ez volt a korona ill. a megkoronázás (Iz 61,10; Én 3,11). Így hozta el menyasszonyát (3,6-11; 1Mak 9,37.39) a vendégek kíséretében (Bír 14,10-11; Mt 9,15), akik közül a legfontosabb a vőlegény barátja (Jn 3,29) volt. Olykor lányok, a menyasszony egykori játszótársai a vőlegény elé mentek és fogadták (Én 3,11; Mt 25,1). A menyasszonyt lefátyolozva vitte haza a vőlegény (Ter 24,65; 29,25). A vőlegényének felékesített menyasszony (Jel 21,2) az asszonyok szobájában várakozott (Jo 2,16); derekán rajta volt az öv (Jer 2,32). Mint általában az ünnepeken, a ~n is külön voltak a ffiak és a nők. A vendégek ~i ruhája (Mt 22,11) valójában nem volt különleges öltözék, de a vendéglátó jogot formálhatott rá, hogy a ~n ünnepi öltözékben jelenjenek meg a meghívottak. →menyegzős lakoma **

BL:1234.