Magyar Katolikus Lexikon > M > menyasszonytánc


menyasszonytánc, menyecsketánc: az 1930-as években még élő népszokásban a →lakodalom része. - Ált. éjfélkor van, fektetés előtt, s végeztével a vőlegény futva igyekszik kiragadni menyasszonyát a táncolók közül; másutt hajnalban v. reggel a →kontyolás után, de előfordul az is, hogy még a lányos háznál, a menyecske kikérése után megtartják. - A ~ előtt a zene elhallgat, behoznak egy asztalt a szoba egyik sarkába, rá tányért v. rostát, néhol mellé egy üveg bort, s egy poharat tesznek. Az asztal mellett lévő széken a násznagy foglal helyet, mellette áll a vőlegény, néhol a nyoszolyóasszony égő gyertyával a kezében. A vőfély, miután bevezette és bemutatta a menyecskét, fokosával megüti a mestergerendát, s elkiáltja magát: „Eladó a menyasszony!” A cigány rázendít: Hej maholnap menyecske lesz ebből a lányból, Kerek kontyot köttetek a hajából. Először a vőfély fordul egyet vele, utána a kiadónásznagy, kérőnásznagy, s azután a vendégek; a sorrendet az előkelőség szabja meg. Aki táncolni akar, pénzt dob a tányérba, s elkiáltja: „Megveszem a menyasszonyt!” Ha valaki maga nem akar táncolni, megbízza a vőfélyt, hogy járja el helyette, megfizeti. A maga táncát befejezve, a táncos egy pohárral iszik az asztalra tett borból. Akitől valaki el tudja ragadni a menyecskét, annak bekötik kezét-lábát, s büntetést kell fizetnie, mert nem ügyelt táncosnéjára, s bajba keverte. Végül amikor már mindenki táncolt a menyecskével, az ura nagyobb összeget dob a tányérra, s eljárja vele a vőlegénytáncot. - A násznagy összeszámolja a pénzt, s megkérdi, ki csókolja meg érte; persze mindenki ajánlkozik, de ő csak az új menyecskét fogadja el, s a csók után a kötényébe önti a pénzt. Ez az új asszony hozománya; néhol részt ad belőle a vőfélynek s a cigányoknak. **

MN IV:172. - Bálint Sándor: Szegedi szótár. I. Bp., 1957:146. - MNL III:566. - Tárkány Szűcs 1981:390.