Magyar Katolikus Lexikon > M > mensa


mensa: 1. a liturgiában az →oltár vízszintes része, közepén az oltárkővel; szembeoltárnál az egész asztalformájú oltár. - 2. az ókori rómaiaknál →asztal, vagy annak kerek, ill. négyszög alakú lapja (ha jelző nélkül használták, inkább négyszögletűt értettek alatta). Fontosabb változatai: ~ sacra: márvány-, arany- v. ezüst-asztal, melyet a rendkívüli engesztelő áldozat bemutatásánál használtak, mintegy oltárként. Drága szövettel terítették le, s borral, gyümölccsel és hússal megrakva az istenek képei elé tették. Egy-egy ilyen ~ értéke egész vagyont képviselt, Ciceróé pl. kb. 1 mill. sestertiust (220 ezer koronát) érhetett. - A ~ escaria étkezésre szolgált; ~ tripes, 3 lábú fa-, v. márványasztal; ~ vinaria, boros edények kör- v. négyszögalakú asztala; ~ vasaria, a háztartási edények asztala; ~ delphica, vagyonosabbak szék gyanánt is használt, háromlábú, márvány- v. bronz asztala; ~ argentaria (a lat. argentum, ezüst szóból) a pénzváltók asztala; ~ lanionia, a mészárosok húsvágó tőkéje, ill. kofák és szatócsok asztala, melyre portékájukat rakták. - 3. Egyesületek nevében étkeztetésre utal: pl. Mensa Academica. **

Pecz II/1:68.