Magyar Katolikus Lexikon > M > mens


mens (lat.): 1. →értelem. - 2. az ókori rómaiaknál a józan ész, emberi belátás és megfontoltság megszemélyesítése. Amikor a trasimenusi tónál elszenvedett vereség s C. Flaminius consul halála után Rómában jóformán mindenki elvesztette a fejét, T. Otacilius praetor a Sibylla-könyvek tanácsára és a senatus megbízásából fogadást tett, hogy tp-ot épít a józan észnek, ~nek. A tp-ot 215: avatták fel a Capitoliumon az eryx-hegyi Venus tp-ának szomszédságában. A fogadás napját (jún. 8.) évente ünnepélyesen megülték. A feliratokon, melyek ~ jelentékeny és elterjedt szerepéről tanúskodnak, mint ~ Bona (jó ~) szerepel (ellentéte a ~ Mala v. Laeva, a rossz ~). Tiszteletére Itália számos városában (Tibur, Cora, Cales, Paestum stb.) ~ magisterek vezetése alatt álló collegiumok alakultak, többnyire a rabszolgák és szabadosok osztályából. Egyes városokban (Paestum) a ~ Bonát érmekre verették tp-ban ülő és kezében tekercset tartó asszony alakjában. Pertinax cs. (ur. 193) érmein koszorúsan és kormánybottal jelenik meg, mellékneve „laudanda” (dicsérendő). ~ Bonát a közönséges életben is segítségül hívták. **

Pecz II/1:68.