Magyar Katolikus Lexikon > M > masszéba


masszéba (héb.): általában egyenes, álló szilárd tárgy (pl. egy fa gyöktörzse, törzsöke, Iz 6,13), de főként kőből való →oszlop, (2Sám 18,18), síremlék (Ter 35,20: Ráchelnek), obeliszk (vö. Jer 43,13 és talán Iz 19,19 is), határkő (Ter 31,45.51), emlékkő (28,18; 35,14; Józs 4,3; 24,26), →oltár (Kiv 24,4; MTörv; Ter 27,3). A pogány kultuszokban férfi istenséget is jelképezhetett, emiatt elítélték az ÓSz szerzői (MTörv 16,22; 2Kir 17,10; 23,14), különösen a próf-k; a kultikus visszaélés kánaáni eredetű lehetett (Kiv 23,24; 34,13; MTörv 12,3), emiatt egyébként „ártatlan” köveket is elítéltek és elmozdítottak helyükről (Kiv 34,13; MTörv 16,22). **

BL:1048.