Magyar Katolikus Lexikon > M > malomkő


malomkő: gabona, növényi magvak őrlésére használt, kerek →kő. Leggyakoribb formája vastag, nagy, kerek kő, mely forgás közben sík lapja alatt a súlyánál fogva dörzsölve őröl. - Az ősi kézi malom ~ve lapos. Használtak kúpos ~vet is, állati-emberi meghajtással. Ahol a gabonát nem malomban őröltették, ott a ~ a háztartások →mécseshez hasonló fontosságú eszköze volt. Ezért a Törvény tiltotta zálogba vételét (MTörv 24,6). A ~ hangja, morgása az életnek, elnémulása a pusztulásnak a jele. Ezért súlyos büntetés: „Elnémítom a ~ hangját és kioltom a mécses fényét” (Jer 25,10); „Többé nem hallatszik benned a ~ hangja” (Jel 18,22). - Kivégzési mód volt valakinek a nyakára ~vet kötni és vízbe taszítani. Ezért mondja Jézus: aki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, „annak jobb volna, ha (szamár hajtotta) ~et kötnének a nyakába és a tengerbe süllyesztenék” (Mk 9,41; Lk 17,2). - Átvitt értelemben a szenvedés és szorongás képe: ~ek között őrlödni. - Attrib-a a ~vel megölt vértanúknak: Szt Flórián, Szt Crispinus és Crispinianus, I. Callistus és I. Kelemen p., Szt Krisztina, Marseille-i Szt Viktor, Szt Vince és Quirinus. **

MNL III:513.