Magyar Katolikus Lexikon > M > méh


méh (héb. deborah, lat. apis, gör. melissza): a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe, a méhalkatúak (Apoidae) családsorozatába tartozó rovar. Kb. 20 ezer ~faj ismert, köztük az ember számára a legfontosabb a mézelő ~ (Apis mellifica L.). - 1. A mézelő ~ tápláléka szénhidrátokban dús növényi nedvek, főként →nektár és édesharmat (növényeken, főként tűlevelűeken élősködő levéltetvek, ill. más rovarok által megsebzett növények váladéka), amit a ~ek →mézzé érlelnek. További tápláléka a →virágpor (hímpor, pollen), melyet a ~ek sajátosan fejlett lábaikkal gyűjtenek, ill. a testük szőrzetéről összefésülnek, majd nyállal keverve kis csómokba gyúrnak, s a 3. pár lábukon lévő ún. kosárkában (corbicula, cohlea) a ~lakásba (kaptár, köpű, odú, sziklahasadék) visznek. A kaptárban (sejtekben) raktározott virágpor a ~kenyér, mely főként az utódok (fiasítás) nélkülözhetetlen fehérjeforrása. - A ~ek a rovarvilágban legfejlettebb életformában, közösségben (~család, colonia) élnek, azaz a szülők és utódok kor és nem szerinti munkamegosztásban együtt végzik a fennmaradáshoz szükséges tevékenységeket (fészeképítés, ivadékgondozás, élelemgyűjtés és -tárolás, hőmérséklet-szabályozás stb.). A hímnek (here) csak a termékenyítésben van (egyszeri) szerepe. Egy ~családban egy ~anya v. ~királynő van (más nyelvekben csak a királynő szó ismert); ritkán egy fiatal mellett egy megtűrt öreg is lehet. A ~királynő nektárt és virágport nem gyűjt, vizet nem hord, a kaptáron belül nem végez tisztító, dajkáló, építő munkát; feladata csak a peterakás és a család tevékenységének összehangolása. A család minden munkáját a dolgozó v. munkás~ek végzik: fiatalon a kaptáron belül takarítanak, a fiasítást és a ~anyát táplálják, építenek és élelmet raktároznak, életük második felében külső, gyűjtő munkát végeznek. -

2. Az ókorban tenyésztését az ókori egyiptomiak és a zsidók is ismerték, életmódját az antik írók (Homérosz, Vergilius) leírták. Kis-Ázsiában Kr. e. a 14. sz. e. ismerték (hettiták törvénykv-e, 91-93.§). Az asszírok méhészetéről a betemetett Nippur város romjai között találtak leleteket (Kr. e. 750); egyik istennőjük neve az ékírásos agyagtáblán Mylitta, 'Méhecske' (Melitta ma is női név). - A gör. mitológiában a gyermek Zeuszt ~ek táplálták, az egyik nimfa Melissza volt; a lépből magától kicsurgó színmézet az Olümpuszon lakó istenek egyik italának tartották. - A gör-róm. kultúrkörben a ~et istenek előtt is kedves állatnak, a tisztaság jelképének (ivartalannak) tartották, a méz →italáldozat volt. A ~ek viselkedéséből, táncából, a méz csurgásából jósoltak. Úgy vélték, a hajósoknak a tengeren a ~ek mutatják az utat, ezért ábrázolták a térképeken a tengeri útvonalak mentén a ~eket (Vatikáni Múz.). -

3. A Szentírásban. A ~ek méze az egyszerű ember számára nagy kincs (MTörv 1,44; 32,13; Bír 14,8; Iz 7,18; Mt 3,4). Az ÓSz szorgalmát és okosságát dicséri, mert kicsi és gyenge létére kiválót (mézet) alkot (Sir 11,2-3). A ~ek által gyűjtött méz jelképe a beteljesült szerelemnek (Én 4,11; 5,1) és a bölcsességnek (Sir 24,27). Philo szerint az →esszénusok a Kr. e. 2. sz: foglalkoztak ~ekkel is. -

4. Jelképe a szorgalomnak, éberségnek, a kicsiben való hűségnek, tisztaságnak, önfeláldozásnak, szolgálatkészségnek. A kk-ban a ~ekben a lélek és az erények, szervezett életükben a királyság, a ~királynőben (kiszolgálásában) az élet föltétlen értékét, szimbólumát látták. Az egyhatyáknál a ~ a szüzességnek, mindenekelőtt Mária szeplőtelenségének, a ~kas az Egyh-nak és a szerz. közösségnek a jelképe. Szt Ambrus a ~eket a buzgó ker-ekhez, a ~kast az Egyh-hoz hasonlította. - A →Legenda Aureában a ~ a világért való hiú fáradozás szimbóluma, mert hiába dolgozik, elveszik a mézét. A Physiologus szerint is a ~ek szűzi életet élnek, parthenogenesis által szaporodnak. Szalézi Szt Ferenc szerint a kegyelem olyan a lélekben, mint a ~ a virágban: nem töri össze, csak megtermékenyíti, sajátos szépségét élettel tölti meg. - Ált. jelképe a virágzó, gazdag életnek (Mátyás kir. Corvináin, s az általa adományozott padlócsempén is előfordul), I. Napóleon korában is gyakori díszítőelem. -

5. Ikgr. Régi térképeken a hajósok segítőjeként ábrázolták. Svédo-i Szt Brigitta látomásai alapján Mária-jelkép, mert Mária Krisztust, a ~ek kir-át és mézét hordta testében (Grünewald: Madonna, Stuppach, plébtp., 1517-19). Az ékesszólásra utalva szerepelnek Szt Ambrus, Clairvaux-i Szt Bernát, Aranyszájú Szt János képein (olykor kaptár van helyettük). -

6. A m. néphagyományban a ~ek a Boldogasszony szívéből (Szőreg), ill. a könnyeiből lettek (Magyarszentmárton). A ~ek nem megdöglenek, hanem meghalnak, mint az ember. - A pócsi kegyképhez fűződő csodák közül az egyik leghíresebb a ~ekkel kapcsolatos (→Máriapócs, 4.). - A magyarság egyik legősibb foglalkozása a méhészkedés: →méhészet. - A népies eredetmagyarázat szerint a ~ ellentéte a →légy, amely válogatás nélkül száll virágra és trágyadombra. A ~et Isten teremtette, az ördög pedig utánozni akarta Istent, de csak legyet tudott csinálni (→erények és víciumok). Cs.Gy.

LThK II:455. - Örösi Pál Zoltán: ~ek között. Bp., 1967. - Lipffert 1976:23. - KML 1986:225. (s.v. ~, ~kas) - Bálint 1989:80. - BL:1219.